Az 1956-os forradalom legfőbb előzménye a szovjet állampárt februárban tartott, XX. Kongresszusa volt. Itt Hruscsov nyíltan kritizálta Sztálint, ezzel megkérdőjelezve a sztálinista diktátorok hatalmát. Rákosi Mátyásnak ezt követően a Magyar Dolgozók Pártjának ülésén el kellett ismernie a Rajk-perben játszott szerepét. Nem sokkal később leváltják, és Gerő Ernőt választják első titkárrá.
Közben ebben az ingatag helyzetben a Petőfi Kör tagjai ismét felvetik – a pártból 1955-ben kizárt – Nagy Imre nevét. Az egykori miniszterelnök így mint egy alternatívát nyújtó személy lép vissza a politikai porondra.
A nép követelései
Rajk László október 13-i újratemetését követően a helyzet egyre kritikusabbá vált, végül október 23-án a tömeg új politikai alternatívát követelve vonult az utcára. A mindössze pár napos felkelés hatalmas tömegeket mozgatott meg Budapesten és a vidéki nagyvárosokban is. A főbb követelések között szerepelt a Nagy Imre-kormány kinevezése, az egyenrangúságon és be nem avatkozáson alapuló magyar-jugoszláv és magyar-szovjet viszony, a szovjet csapatok azonnali kivonása és a Varsói Szerződésből való kilépés, az állampárt hatalmát szimbolizáló ÁVH feloszlatása, sőt, általános, titkos, több párt részvételével lezajló választások kiírása is. A Rákosi diktatúráját elutasító nép a gazdaság átszervezését, a beszolgáltatási rendszer felülvizsgálatát és amnesztiát követelt.
Az utcára vonuló tömeg ledöntötte az óriási Sztálin szobrot, a magyar zászló közepéből pedig kivágta a vörös csillagos címert. Helyette a Kossuth-címer visszaállítását, illetve március 15-e és október hatodika nemzeti ünneppé nyilvánításáért harcolt.
A forradalom leverése
A szovjet vezetés október 30-án a forradalom fegyveres leverése mellett döntött, azt követően, hogy az Egyesült Államok a Szuezi-válság miatt kialakult helyzet miatt jelezte: nem kíván beavatkozni.
November negyedikén hajnalban Zsukov marsall vezetésével két szovjet támadást intéztek Budapest ellen. Hajnali öt óra húsz perckor hangzott el Nagy Imre utolsó rádióbeszéde. Három és fél óra múlva pedig megalakul az új kormány Kádár János vezetésével. Nagy Imre és társai a jugoszláv nagykövetségre menekültek, ahol már várta őket Tito és Rankovics üzenete, melyben lemondásra szólították fel. Ezt Nagy Imre többször is egyértelműen visszautasította. Ezt követően november 22-én szovjet katonai repülőgépeken Romániába szállították és a Bukarest melletti Snagov üdülőhelyen helyezték el őket. Menedékjogot pedig azonnal visszavonták, amint Kádár „újabb terhelő bizonyítékokra” hivatkozva ezt kérte a román vezetéstől.
A Nagy Imre-per
Az 1957 februári Központi Bizottsági ülésen határozat született az „ellenforradalmi – csoport” elleni eljárásról. Erről érdemi döntés Kádár 1957 március 21-27 közötti moszkvai tárgyalásain született. Itt elérte, hogy Rákosiék emigráns csoportját teljesen kiiktassák a politikai életből, Nagy Imréék hatástalanításáért cserébe.
1957 április 17-én szállították vissza őket ismét Budapestre, a Gyorskocsi utcai állambiztonsági börtönbe, ahol megindult ellenük az eljárás. A titkos per a nyári ENSZ-kongresszus miatt (ahol épp a magyar kérdés volt napirenden) 1958 február 5-én kezdődött a katonai bíróság Fő utcai tárgyalótermében a Legfelsőbb Bíróság Radó Zoltán által vezetett Népbírósági Tanácsa előtt. Rögtön a tárgyalás másnapján moszkvai utasításra (az esedékes nagyhatalmi csúcstalálkozó és a közelgő olaszországi választások miatt) elnapolták a tárgyalást és csak több mint négy hónappal később folytatták, azonban már Vida Ferenc vezetésével.
A vizsgálat során Nagy Imre mindvégig tagadta bűnösségét, a vádakat elutasította. Az ítéletet 1958 június 15-én hirdették ki, mely szerint összeesküvés és hazaárulás vádjában bűnösnek találtatott és halálra ítéltetett. Végrehajtására másnap (1958. Június 16-án) került sor a budapesti Gyűjtőfogház udvarán.
Újratemetés és rendszerváltás
Nagy Imrét 1989-ben, a halála után 31 évvel rehabilitálták. Újratemetésén több ezres tömeg vett részt, tiltakozva a szocialista rendszer ellen. Ekkor már világos volt: a reformerők megállíthatatlanok. Az 1956-os forradalom kitörésének 33. évfordulóján: 1989 október 23-án Szűrös Mátyás ideiglenes államfő kikiáltotta a köztársaságot.
