A lap értesülése szerint a rendőrség az elmúlt napokban a végére járt annak, hogy mit tudhat a móri mészárlásról az a két letartóztatott, aki alkuajánlatot tett a rendőrségnek. Büntetlenségért és tisztességes eljárásért cserébe állítólag okiratokkal bizonyították volna, hogy mely gazdasági tranzakciók állnak az ügy hátterében, kik követték el a vérengzést, és miért végeztek mindenkivel a bankban.
Az ajánlatot tévők egyike a zálogházi rablássorozatban vád alá helyezett bűnbanda egyik tagja (kezdetben a rendőrség a zálogházi rablók két, akkor még szökésben lévő tagját hozta összefüggésbe a móri gyilkossággal, ami később téves feltételezésnek bizonyult), a másik egy szlovák férfi.
Rendőrségi források szerint a letartóztatottak feltételei teljesíthetetlenek voltak. A zálogházi rablóval, aki Miskolc határában tűzharcot vívott a rendőrökkel, a törvény értelmében nem is köthetnének alkut. De sem ő, sem társa nem mondott olyan tényeket, adatokat, amelyek arra utalnának, hogy új információkkal rendelkeznének. Egy rendőrségi tisztviselő szerint, ha valóban tudnának valamit, már rég előálltak volna vele.
A Nemzeti Nyomozó Iroda a rendőrséggel együttműködő Kiglics Attila lejáratására tett kísérletként értékeli, hogy a napokban újra találgatások láttak napvilágot arról: kifizette-e a rendőrség – s ha igen, kinek? – a nyomozás kezdetén kitűzött 25 milliós jutalmat. Horváczy Emese, az NNI szóvivője csak annyit közölt, hogy a díjkitűzést a rendőrség visszavonta. Az, hogy kifizették-e vagy sem az összeget, és ha fizettek, ki tette zsebre a hazai kriminalisztika történetében minden idők legnagyobb összegű „vérdíját”, államtitok. Vélelmezhető azonban, hogy fizetett a rendőrség, ez esetben pedig a pénz – vagy annak egy része – minden bizonnyal Kiglicsé lehetett.
A móri ügy másodfokú tárgyalásán csütörtökön a fellebbviteli főügyészség képviselője az első fokú ítéletet Kaiser Ede estében megalapozottnak ítélte, de Hajdú László esetében annak hatályon kívül helyezést kérte.
