A Nemzetközi Űrállomásra feljutni már magában nem egy veszélytelen folyamat, az ott-tartózkodás közben is rengeteg minden sülhet el balul, de az még ad hozzá a rizikóhoz, ha egy űrhajósnak olyan egészségügyi problémája akad, amit a világűrben igencsak nehéz kezelni. Így járt az ISS egyik, meg nem nevezett űrhajósa is, akinek
Ha ugyanis nem alkalmaznak vérhígítót az űrhajósnál, akkor megvan a rizikója, hogy a vérrög leválik az érfalról, és elindul az erekben, ami, ha létfontosságú szervet ér, akár halálos is lehet. A gyógyszertől viszont vérzékenyebb lehet a beteg, ez az űrállomáson megint nem túl szerencsés.
A NASA, mivel nem tud ilyen gyorsan szakembert reptetni az ISS-re, a Földről kértek segítséget: felkeresték a vérrögök szakértőjeként és nagy NASA-rajongóként ismert Stephan Mollt az Észak-Karolinai Egyetemről. Azt nem tudni pontosan, hogy melyik asztronautáról van szó, de Mollnak arról kellett döntenie, hogy egy hat hónapos misszió első két hónapjában egy nyaki mélyvénás trombózis során milyen kezelést válasszanak az igencsak extrém körülmények között.
Mivel ez volt az első eset, hogy vérrögöt találtak egy űrben dolgozó asztronauta szervezetében, nem volt jól begyakorolt példaértékű eljárás, amihez visszanyúlhattak volna. A The New England Journal of Medicine tudományos folyóiratban nyilvánosságra hozott tanulmányból kiderül, hogy a dilemma a vérzékenységgel kapcsolatban jelentkezett: ha ugyanis vérhígítókat adnak az űrhajósnak, bármilyen kisebb sérülés komoly veszélyt jelenthet az életére nézve.
Végül a szakértők Moll vezetésével úgy döntöttek, hogy vérhígítót adnak az űrhajósnak, csakhogy az ISS-en ebből is csak limitált mennyiség állt rendelkezésre, és azt is injekcióval kellett beadni. Ennyi azonban bőven elég volt ahhoz, hogy a beteg kihúzza a következő utánpótlás érkezéséig, amivel már jött szájon át szedhető gyógyszer.
A kezelés ideje alatt Moll tartotta a kapcsolatot az űrhajóssal. „Amikor az űrhajós otthon hívott, a feleségem vette fel a telefont, és azt mondta, hogy az űrből keresnek. Elképesztő élmény volt” – nyilatkozta az orvos. „Olyan volt, mintha csak egy másik betegemmel beszéltem volna. A vonal minősége pedig jobb volt, mintha haza telefonáltam volna Németországba a családomnak.”
A szakember továbbra is együtt dolgozik majd a NASA-val, hogy az ehhez hasonló eseteket minél gyorsabban és jobban tudják majd megoldani, és időben észrevegyék, ha hasonló probléma áll fenn egy űrhajósnál.
