Johnell Johnson nagyjából egy éve vette birtokba azt a lépcsőt, amin ülve mindennap az utcán tengeti az életét. A férfi nem kéreget agresszívan, esze ágában sincs balhézni, nem seftel, nem ügyeskedik, csak egész nap ül és mosolyogva várja a járókelőket. New Yorkban az emberek pedig nem kifejezetten érzékenyek a hajléktalanokra, mivel sajnos elég sok van belőlük. Johnsont azért szerette meg a környék, mert a férfi az összes arra járó gyalogosnak külön köszön, mindig mosolyog és kedvesen szól hozzájuk.
Legyen szép a napotok, isten áldjon benneteket.
– mondja a férfi két babakocsit toló anyukának, akik mosollyal haladnak tovább a dolgukra, látható a CBS riportjában.
A környékbeliek, hogy segítsenek Johnsonon, szórólapokat kezdtek gyártani, hogy a férfi munkát találhasson magának. Az egyik „szomszéd”, Jennifer Mallicote egyszer időt szánt rá, hogy megismerje Johnsont és leülte vele beszélgetni. A nő ezután döntött úgy, hogy mindenképp segíteni szeretne a férfinak, hogy újra egyenesbe jöjjön az élete. Mallicote összegyűjtött pár embert, akikkel közösen mindent megtesznek azért, hogy a kedves hajléktalan munkába tudjon állni.
Johnell elmondása szerint ő soha nem kéregetett, csak mindenkinek illedelmesen köszönt. Mindig mosolyog, ezért sokan azt gondolják, ő a világ legboldogabb embere.
Pedig valójában a világ legszomorúbb embere vagyok, mert nem láthatom a családomat, a gyerekeimet és az unokáimat. Ha valamelyik járókelő kedvesen mosolyog rám, attól kicsit jobban érzem magam.
– mondja Johnson, aki minden interjúra úgy megy el, hogy meg szeretné szerezni az állást, hogy újra egyenesbe jöjjön az élete.
