„A kormány 2010 óta mindig ügyelt arra, hogy a gazdasági sikeresség látszatát fenntartsa, igazolja ezzel az úgynevezett magyar modell eredményességét. Ennek azonban ára van, a rövid távú sikerekért a kormány feláldozza a hosszú távú gazdasági és társadalmi érdekeket.”
Ezt Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere nyilatkozza a mai Népszavában.
A sikert, valamint a siker látszatát, így a professzor, a fogyasztás és a beruházások serkentésével éri el a hatalom.
Ezek ösztönzői:
- az alacsony kamatok
- a gyors reálbérnövekedés
- szaporodó állami beruházások
- bővülő uniós támogatások, és azok gyorsított ütemű felhasználása
- valamint egészen a közelmúltig a külpiaci konjunktúra.
Csakhogy lassan, de biztosan változik a világgazdaság, közeleg a felívelő szakasz vége.
Ennek jelei:
- a növekvő infláció
- a külső egyensúly romlása
- a termelékenység gondjai
- ráadásul az innovációs ráfordítások nem növekedtek a szükséges mértékben
- s „még nagyobb fájdalom” az oktatási és az egészségügyi rendszer leromlása.
Chikán Attila szerint azokat az előnyöket, melyeket a magunk mögött hagyott „konjunkturális időszakban lehetett szerezni, más országokban sokkal inkább felhasználták a gazdaság erősítésére, mint nálunk, például az államháztartás pozíciójának javítására; mi meg szépen elfogyasztottuk, amihez jelentékeny mértékben hozzájárult a béreknek a korábbinál nagyobb ütemű emelkedése”.
Utóbbinak egyébként az is oka, hogy a kormány rákényszerült a munkaerőhiány orvoslására, a minimálbér jelentős mértékű emelésére.
A lényeg:
Nem vagyunk felkészülve egy válságra. Nincsenek jól mozgósítható eszközeink az európai dekonjunktúra esetére sem a monetáris, sem a fiskális politikában.
A professzor az interjúban hangsúlyozza, hogy „a magyar egy kis nyitott gazdaság, számára a jövőt a nemzetközi piacokon való hatékony megjelenés jelenti”.
Chikán a külső piacokra jutás, és az ottani megkapaszkodás felé terelné a gazdaságot, mégpedig a kkv-k állami segítésével.
Ezeken túl:
- felkarolná az egészségügy és az oktatás fejlesztését
- tenne a korrupció csökkentéséért, mert „a korrupció nemcsak morális értelemben csúnya dolog, de mérhetetlen káros a gazdaságra, elveszi a piaci szereplők kedvét (és lehetőségét) a vállalkozástól; ha az üzleti világ szereplői azt látják, hogy nem a tényleges teljesítmény a mérvadó a sikerben, hanem a politikai megfelelés, akkor a morális oldal gazdasági tényezővé válik”.
Az interjúban szó esik a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti hálózatának erőszakos átszervezéséről. Ezzel kapcsolatban a következőt mondja Chikán Attila:
Az átalakítás úgy ment végbe, hogy nem volt egy olyan stratégiai cél vagy terv, amely ezt megalapozta volna, így valójában nem is volt mit megvitatni. Csak deklarációkat hallottunk, hogy a kormányzat jobban tudja az innovációt és a kutatás-fejlesztést vezényelni, mint az Akadémia. Én azonban nem láttam olyan stratégiai elképzelést, amely ezt, akár kísérleti jelleggel is alátámasztotta volna. (…) Egyetértek azon tudóstársaimmal, akik szerint is szükség volt az intézményi hálózat korszerűsítésére. A változtatások menedzsmentjének is megvannak azonban a szakmai és etikai szabályai. Ötven perces átfutási idővel véleményt mondatni azokkal, akiket ez az egész érint, ez lehetetlenség, elfogadhatatlan. A lényeg az, hogy véleményem szerint ezt nem így kellett volna csinálni. Persze abban is van igazság, hogy igen kétséges kimenetelű egy változást kifejezetten azokra bízni, akiket érint, de a két megoldás között van átmenet, amibe a puccszerű döntés semmiképpen sem fér bele.
