Bácsi Péter: Politikai hovatartozástól függetlenül neveztek ki

Eléggé kitolódott már a sportolói életkor ahhoz, hogy a 37 évével még csak ki sem tűnt volna Tokióban. Nem motiválta eléggé a negyedik olimpia és az éremszerzés lehetősége?

Kétségtelen, az olimpiai érem az egyetlen, ami kimaradt a pályafutásomból, de legkevésbé a korom miatt hagytam abba. Inkább azért, mert az óhatatlanul bekövetkező kisebb-nagyobb sérülésekből nehezebben jövök már ki, nehezebben regenerálódok. És a szükséges fogyásmennyiséget hoznom pedig szinte lehetetlen. Pontosabban lehetséges, csak értelmetlen… Mindemellett ott a család, a privát életem, amit egyre nehezebben tudtam összeegyeztetni az edzésekkel, edzőtáborokkal.

Két súly közé szorulva

Mennyit mutatott a mérleg reggel?

90 kilogramm környékén állna meg a mutató, de rég nem álltam rá, nem mérem magam reflexszerűen, mint aktív koromban.

2018 januártól változtak az olimpiai súlycsoportok. 80 vagy 85 helyett 77 vagy 87 kilogrammba kellett volna beleférnie Tokióban. A 90-től nincs túl messze az a 87.

Persze, csak az a baj, nem izomból jött rám a többlet. Tavaly a budapesti világbajnokságon szerencsém volt, mert 2018-tól nem olimpiai súlycsoportként behozták a 82 kilogrammot. A normál edzések melletti 86-87 kilómból így csak 4-5-öt kellett ledobnom. Ahhoz képest, hogy általában mennyit kellett fogynom, ez viszonylag könnyen ment. De mindig is viszolyogtam ettől a procedúrától. Ez a birkózás legutálatosabb része. A 77 kilogramm nagyon távol van. Fizikailag persze lehetséges akár a 8-10 kilós fogyás, de az új szabályok szerint nem előző nap este, hanem a verseny reggelén van a mérlegelés. Annak, hogy csak szédelegjek, nem sok szakmai értelme lenne, lehet, egy ilyen tortúra után az első meccsemen a szőnyegig sem tudnék elsétálni.

És a 87 kilogrammal mi a baj? Abba nem tudott volna beleerősödni?

Ránézésre könnyűnek tűnhet, hiszen a 87-hez jelenlegi önmagamhoz képest csak három kilótól kellene megszabadulnom. De mint említettem, nem izomból jött rám ez a 4-5 kiló. Ebben a súlycsoportban színizom 92-93 kilós emberek fogyasztanak vissza, így itt soha nem lehetnék elég erős. Mindemellett a testalkatom sem ideális a magasabb súlycsoporthoz. Ha ez nem lenne elég, kontinensenként két kvótát osztanak az olimpiai válogatókon. Rendkívül kiegyenlített a 87 kilogrammos nemzetközi mezőny, nem sok sanszot láttam magam előtt.

Szokták mondani, az olimpia a legkönnyebb torna, ahol pont a sokszínű kvalifikáció miatt eleinte hígabb a mezőny, relatív könnyebb a pont-, éremszerzés, mint egy-egy világ-, vagy Európa-bajnokságon.

Ez igaz, de az olimpiára brutál nehéz lesz a birkózásban legerősebb kontinensről, Európából kijutni. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság csökkentette a résztvevők számát 16-ra. A kvalifikációs sorozat is csak három versenyből áll. A szűk két hét múlva, szeptember 14-én kezdődő kazahsztáni világbajnokságon súlycsoportonként 6-6 tokiói helyet osztanak ki. Így első körben csak az szerezhet kvótát, aki Asztanában éremért birkózik. Ezt követően csupán a jövő évi kontinentális kvalifikációs versenyeken, azaz nekünk az Európa-bajnokságon, illetve a világkvalifikációs viadalon lehet kivívni a szereplés jogát. De ezeken a versenyeken kategóriánként csak az első kettő kap olimpiai kvótát.

Ezek szerint teljesen racionális döntést hozott.

Azt. Mindemellett, ha az ember eltervezi, hogy a pályafutását hogyan szeretné befejezni, annál nehezen tudok szebbet elképzelni, minthogy egy hazai rendezésű vb után, a világbajnoki arannyal a nyakamban búcsúzom.

Esetleg egy olimpiai éremmel és az azzal járó életjáradékkal? Mennyire fájó pont a karrierjében, hogy bár háromszor is próbálkozhatott, de „csak” két ötödik helyre futotta?

Nyilván fájó pont, van bennem hiányérzet. Pekingben zöldfülű voltam, Londonban megsérültem, az első kör után fel kellett adnom. Rióban ennyire futotta. Mindezt úgy, hogy 2008-ban és 2016-ban is egyenes ágon jutottam be a legjobb négybe, elődöntőben birkózhattam, viszont mivel a bronzmeccset elveszítettem, a lebonyolítási rendszernek köszönhetően mindkétszer ötödik lettem.

Hol állt közelebb az éremhez?

Pekingben akár az aranyérem is elérhető lett volna, ha rutinosabb vagyok.

Miért nem sikerült?

Harmadik felnőtt világversenyem volt. Eb-győztesként éremesélyesként utaztam, de talán túl hevesnek bizonyultam. Elkapkodtam az elődöntőt. A grúzt már teljesen lefárasztottam, azt hittem megvan. Kihagytam egy pillanatra, ami végzetesnek bizonyult. A bronzmeccsen pedig nem elégedtem meg az 1-0-ás vezetéssel, pedig fél perc kellett volna csak a bronzhoz. Mai fejemmel azt mondom, ha semmit nem csinálok, csak kivárok, megvan. Akkor egy sima megnyert meccset buktam el. A mai napig nehéz megemésztenem, ahonnan azt a meccset sikerült elbuknom.

És Rióban?

Húsz versenyző indult és akadt nyolc peches balek, akinek a 16 közé jutásért is birkóznia kellett. Én voltam az egyik, akinek nem kedvezett a szerencse. Ennek köszönhetően eggyel több meccset kellett birkóznom a nap folyamán. Az elődöntőbe három győzelemmel érkeztem, eközben az ellenfelem kétszer birkózott csak addig, mindez 2-2,5 óra alatt. A bronzmeccsen már négy meccs volt bennem szemben az iránival, aki csak kettőt birkózott. Ekkor már úgy legyengültem, hogy alig bírtam felmenni a szőnyegre.

Egy-egy ilyen kudarc annyira benne marad az emberben, hogy tizenegy év távlatából is fátyolos lesz a tekintete?

Annyira!

Szembejött egy lehetőség 

Viszont részt vehetett Universiadén is, ami azt jelenti, hogy a sport mellett tanult. Tudatosan készült a privát életre?

Ott is egy ötödik hellyel bővült az eredménylistám, bár ez kevésbé fájó, mint az olimpiai… Akkoriban egy informatikus-mérnök iskolába jártam, aztán beláttam, hogy a gép előtt, egy helyben ülés nem az én világom. Ezért 2013-ban beiratkoztam a Testnevelési Egyetemre, amit az idén sikeres államvizsgával fejeztem be.

Melyik szakon?

Sportszervezői.

Ősfradista.

Bár nem a Fradiban kezdtem birkózni, hanem Gyálon, de utána viszonylag rövid idő után az Üllői útra kerültem. Nyugodtan mondhatom, a Ferencváros a nevelőegyesületem.  Azóta a gyáli egyesület is az FTC-hez tartozik. Így nagyjából 25 év van mögöttem zöld-fehérben.

Gyál más szempontból is érdekes. 2014 óta a város fideszes önkormányzati képviselője. Mi terelte abba az irányba, hogy aktív élsportolóként, két olimpiai felkészülés között politikai szerepet is vállaljon?

Amellett, hogy született fradista vagyok, született gyáli is. 2014-ben jött egy lehetőség.

Csak úgy szembejött?

Abban a körzetben, ahol mindig is laktam, az önkormányzati képviseletet jó ideje Pánczél Károly fideszes országgyűlési képviselő látta el. Régi ismeretség a miénk, ő volt az általános iskolai történelemtanárom. Felajánlotta, hogy vegyem át az ő helyét. Hozzátartozik, hogy Gyálon ugyanaz a fideszes városvezetés irányít a rendszerváltás óta. Mindig zökkenő nélkül választották újra. Közmegelégedésre jó irányba fejlődik a város, és ezt még az ellenzéki képviselők is elismerik. Megtiszteltetésnek vettem a felkérést, hogy ebben a munkában részt vehetek, ennek ellenére nem mondtam egyből igent. Aludtam rá párat, mert a politika elég megosztó, sokszor családon belül is.

Nyugtasson meg, a família egy irányba húz.

Nem csinálunk ebből vitatémát. Nem normális, ha családok vesznek össze azon, mert férj, feleség, após, anyós közül valamelyik más politikai nézetet vall. Emiatt kicsit távol is áll tőlem. Azt vallom, ha valakinek más nézete van, azt el kell fogadni, nem szükséges ellenségeskedni miatta. Szóval aludtam rá párat. 31 évesen már nem számítottam fiatal sportolónak el kellett gondolkodnom, mi lesz a sport után elkövetkező időszakom szerves része: ez vagy más? Úgy döntöttem, megpróbálom. A sportbizottságban vagyok benne többek közt, a helyi sportélet megszervezése tartozik a feladataim közé. Azt gondolom, ezen a téren hitelesnek tűnök. Abban a körzetben, ahol felnőttem különösen.

Belépett a Fideszbe?

Nem. De ettől még ősszel a Fidesz színeiben indulok újra.

Utóbbinak csak az az oka, hogy Pánczél Károly fideszes és pont az ő helye üresedett meg, vagy egyfajta hitvallás, politikai állásfoglalás is egyben?

Hitvallás semmiképp, állásfoglalás részben. Az országos politikába abszolút nem szeretnék belemenni, mert távol áll tőlem. Látom, hogy ott egészen más elvek szerint zajlik a párbeszéd, mint a sportban. Szeretem a szemtől szembe játszott, nyílt vitát, megbeszélést. A nagypolitikában ez nem működhet mindig így. Sportszemüvegen keresztül nézem a világot és a városomat, a körzetemet is. A Fidesz sportpárti kormány. Ez fontos szempont. A gyerekek, fiatalok életéből egyre jobban kiszorul nemhogy az élsport, de maga a mozgás is. Ülünk a számítógép, a tablet előtt, nyomkodjuk napi 4-6 órát a telefont. Komoly fejlődés van a városban sport terén. Tanuszoda, sportcsarnok épült, fellendülőben a helyi sportélet. Kialakult a megfelelő infrastruktúra annak, aki tenni szeretne az egészségéért. Jó kezdeményezéshez, jó irányhoz csatlakozni, amivel azonosulni tudok, remek dolog, csatlakozni az önkormányzati munkához azért, hogy aktívan segítsem a településem életét, szép feladat.

Miután bejelentette, hogy befejezi, azonnal szakmai igazgatói pozíciót kapott a szövetségtől. Milyen támogatást kapott a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárától, a szövetség elnökétől, Németh Szilárdtól?

Szerencsére nagyon jó a viszonyunk. Mindenben támogat, megbízik a tudásomban.

Tételezzük fel, hogy a korábbi történelemtanár, Pánczél Károly speciel nem fideszes képviselői helyet hagy hátra, hanem MSZP-set és egyébként született gyáliként, ugyanilyen szakmai hitelességgel, kristálytiszta gondolkodással fideszes helyett MSZP-s székbe ül bele. Sportpályafutása után akkor is megkapja a szövetség sportigazgatói állását?

Nem tudom, hogy itt ülnék-e, de a szakmai rálátásomat, hozzáértésemet viszonylag kevesen kérdőjelezik meg.

Akkor másképp kérdezem. Van olyan polarizált a magyar sportélet, hogy a nyílt vagy feltételezett párthovatartozás egyes meghatározó döntéshozói funkciók betöltésénél kizáró ok legyen?

Ez feltételezés.

Kérdés.

Az elnök úrtól kell megkérdezni, mi lett volna, ha… Amúgy a sportban nincs ha. A tény az, hogy nekem szerencsésen alakult a pályafutásom. Világbajnokként fejeztem be a a birkózást, a sportvezetésben hasznosítható diplomát szereztem, nemrég volt a sportág közgyűlése, ahol változott a szövetség vezetése néhány helyen. Kézenfekvőnek tűnik a megkeresésem. Hiteles embernek tartom magam azon a téren, amilyen feladatot rám bíztak és ezek szerint mások is így gondolkodnak. Így száz százalékig biztosan állítom, politikai hovatartozástól függetlenül neveztek ki.

Ezek szerint a birkózósportban nem narancsról vagy piros szegfűről folyik a diskurzus, hanem váll- és csípődobásról?

Azt szeretném, hogy így legyen. Sportigazgatóként teljesen mindegy, párttag vagyok vagy sem, kivel, mivel, milyen nézetekkel szimpatizálok. A szívem csücske a birkózás és a Fradi. A legjobb tudásom szerint így is, úgy is tettem volna mindkettőért, ha másként nem, edzőként adtam volna tovább a tudásomat. Most speciel sportigazgatóként segíthetem a sportágamat. Nekünk, nekem a birkózás jelenét, jövőjét kell néznem, azt kell építeni, azért kell dolgozni.

Sportigazgatóként egyszerre építene várat alulról és felülről

Így várhatóan mit sem változik az élete, ha újraválasztják, továbbra is a birkózás és a helyi önkormányzat a két iránypont. Mi a célja sportigazgatóként?

Huszonöt év alatt elég sok mindent láttam, tapasztaltam, de egészen más benne lenni, mint irányítani. Aktív pályafutásom alatt kevésbé foglalkoztam a szabadfogással, a női birkózással, utánpótlással, most már igen. Amit már biztosan állíthatok, rengeteg feladat áll előttünk.

Kialakult valamilyen irányváltás a fejében?

Paradigmaváltásra talán nincs szükség, de ami biztos, az utánpótlásbázisunkat növelni kell. Nem egyszerű feladat, mert egyre kevesebben szánják rá magukat élsportra, egyre fiatalabb gyerekekért versenyeznek egymással a sportágak. Óvodákban már régóta toboroznak, de lassan bölcsődébe is lemennek.

Elég viccesen hangzik a bölcsi- vagy ovibirkózás. Létezik ilyen?

A bölcsibirkózás talán tényleg erős, de az ovi már nem annyira. Már országos szinten is működik, én a Fradiban idén tavasztól kezdem el foglalkozni vele.

Hogy kell elképzelni? Óvónéni összeereszti Pistikét és Ferikét vagy Julcsit és Sárát, aztán ha egyik leteperi a másikat, megsimogatja a győztes buksiját?

Ezt azért nem. Egy kialakított gyakorlatsor mentén játékos, birkózó jellegű, akár fogó, toló, húzó feladatokkal tereljük a sportág felé a gyerekeket. A program második lépéseként szükséges lenne elérni, hogy minél több iskolába is bejusson a birkózás, mert úgy a fogékony fiatalokkal helyben, akár a testnevelés órák keretein belül szerettethetik meg a sportágat az edzőink.

A piramis aljáról beszélgetünk, miközben a csúcsán is látszik a gond. Az idei világbajnokság előtt két héttel hirtelen magyar lett két orosz és egy ukrán szabadfogású. Közülük Muszukajev Iszmail (65 kg, Ferencváros) és Kuramagomedov Murad (74 kg, Tatabánya) már utazik is Asztanába. A honosításról mi a véleménye?

Nehéz kérdés. A jövő nem ez, azt mindannyian tudjuk.

A jelen mást mutat.

Valóban, de a gyerekkorból nagy a lemorzsolódás, momentán rendkívül kevés a birkózó. A szabadfogásban különösen alacsony a létszám. Hovatovább az elitben a rutinosabb Veréb és Ligeti után űr tátong. Akad egy-két fiatal a válogatott keretben, aki jó lehet, de 2020-ra a tudásuk még nem elég. A sportot az állam megmozgatott tömeg, olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki eredményesség alapján finanszírozza elsősorban, ezért párhuzamosan kell a piramis alját fejlesztenünk, növelnünk az edzők számát, megoldani a továbbképzésüket és felnőtt szinten eredményesnek maradnunk.

Orosz vagy ukrán edző, know-how is érkezett a három fiúval?

A szóban forgó három versenyző egyedül érkezett, de van olyan ukrán származású edző, aki évek óta Magyarországon dolgozik.

Ezek szerint nem követik az ökölvívók példáját, akik egy kazah edzőt vettek meg és neveztek ki szakmai vezetőnek Balzsay Károly szövetségi kapitány mellé, és központosítják a felkészülést?

Az még jó, emészthetőbb irányvonal lehet, hogy olyan külföldi szakembert hozunk ide, aki képes tudást hozni és átadni, miközben felnevel egy eredményes szabadfogású generációt. Tény, nem a honosítás a szabadfogás jövője, de a jelen helyzetben sajnos eredményt kell produkálni.

Hogy sikerül majd az önkormányzati és a szövetségi munkát összehangolni? Megfér egymás mellett a kettő?

Nyilván nem egyszerű, de igen, megfér. A testületi és bizottsági ülések inkább délutáni időszakban vannak. Eddig is össze tudtam hangolni, eztán sem lesz gond belőle.

Kiemelt kép: Marjai János /24.hu