Thomas John Woodward nem túl sikeres iskolai pályafutása 16 éves korában véget is ért, egy évvel később már gyermeke és felesége volt. Fekete kenyerét építőmunkásként és porszívó-ügynökösködéssel kereste, kiegészítésül esténként bárokban énekelt. Itt fedezte fel egy kezdő menedzser, aki 1964-ben beszervezte a Decca lemezcéghez. A második kislemez, az It’s Not Unusual azonnal sztárrá tette az immár Tom Jones művésznéven nyomuló reménységet, még úgy is, hogy dalát “túl merész” előadásmódja miatt csak helyi és kalózrádiók merték lejátszani.
Az új sztár megítélése szakmai körökben enyhén szólva is vegyesnek volt mondható, a közönség azonban rajongott érte. Hamarosan a szigetország egyik legnagyobb koncertattrakciója lett, érzelmes dalaival, elsöprő erejű, fekete hangjával és Elvis Presley-re emlékeztető mozgásával lopta be magát főként a háziasszonyok millióinak szívébe. Az aranylemezek lavinája indult meg, a What’s New Pussycat, a Green, Green Grass of Home, a Delilah, az I’m Coming Home mind-mind emlékezetes slágernek bizonyult, elénekelte az egyik James Bond-film főcímdalát, s amerikai turnéján barátságot kötött Elvis Presley-vel.
Az öt éve lovaggá ütött Sir Tom 70. születésnapját koncerttel ünnepelte, júliusban jelenik meg legújabb lemeze, november elején pedig gálaesten veheti át a brit zeneipar talán legrangosabb kitüntetését.
