Egy sima fagyizónak is nagyon össze kell szednie magát, ha utol akarja érni mondjuk a MAMO-t a Ráday utcában vagy Gianni Annoni fagyizóját, a Gelateria Pomo D’orót, ezeken a helyeken az olasz stílust kapjuk jó krémesen, semmi flanccal. De a franchise-os Fragola vagy a Levendula is egészen elfelejteti velünk a darabos, jégkásaszerű műfagyikat, ha győzzük kiállni a sort a forgalmasabb csomópontoknál. A biztos minőségre mindig van piac, de azért ki kell tűnni a tömegből, hogy azonnal meg lehessen különböztetni a hupikék törpikékes vonalat a normális lelőhelyektől, ahol nem világít a sötétben a pisztácia az ételfestéktől. Egyre több az olyan üzlet Budapesten, ahol az extrák viszik el a figyelmet. De ha jó helyen keresgélünk, és nem állunk le egyből az első Király utcai kürtőskalácsos csavaros fagyinál, akkor nem a látvány lesz az egyetlen örömünk.
Az ötletet a pár hete nyílt Magnum Pleasure Store adta, ami nem egy jól álcázott szexshop, hanem egy jégkrémes a firenzei (de több nagyvárosban működik már hasonló) mására, plázásítva. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyire funkcionál egy pálcikás vanília fagyi teleszórva minden izével egy tálcán, amit szét lehet instázni – hiszen erre találták ki. A Magnumon kívül viszont van még mit találni a szokásos körökön túl, mi pedig össze is hasonlítottuk az extra fagyizókat a szezon elején a kánikulában.
Magnum Pleasure Store
Már a fejünket se kaphatjuk fel, hogy a Magnum csináld magad üzletét az Instagramról kellett megtudnunk, hogy az influenszerek telefotózták a platformot a saját készítésű jégkrémeikkel. Az Allee-ban mondjuk nincs akkora választék, mint Firenzében a dóm mellett, de a lényeg ugyanaz. Fognak egy csomagolt vaníliás fagyit, belemártják ét-, fehér- vagy tejcsokiba, választhatunk három extrát, aztán megint áthúzzák egy csokiöntettel és fizethetünk is 1290 forintot. A folyamatot egy kötelező kép zárja le, amire a Magnum meg is kér bennünket a rendelésnél, és a pult végén berakhatjuk egy megvilágított, színes boxba, hogy mindenképpen ellepjék az ugyanolyan fotók az Instagramot. Szóval ez egy menő program, ahol nem a fagyi a lényeg, és a hashtaget fizetjük meg.
Egy átlagos Magnum öt-hatszáz forintba kerül, és olyan, mint mondjuk a Meki. Pontosan tudjuk, miért megyünk érte, azt kapjuk, és örülünk. Inkább ezer mandulás Magnum, mint egy mű fagyi valami random pultból a rikító gombócokkal. Finom, és megbízható. A várt íz az Allee-ban is megvan, klasszikus vanília, az olvasztott csoki pedig ha nem is roppan úgy, ahogy egy boltinál, azért van harapása. A feltétek szintén jól állnak a jégkrémnek, de meg kell mondjuk, hogy ennyiért találunk kevésbé bejáratott, de kreatívabbakat Budapesten. Itt az a lényeg, hogy elmondhasd a követőidnek, hogy te is aszaltad egy kicsit a fotósarokban a LED alatt egy kicsit a Magnumodat. De a dolog működik, amikor ott jártunk, senki nem hagyta ki a képeket, és kibírták, hogy a befejező csokidíszt se egyék le az első kattintás előtt. Ez a műfaj nem azoknak való, akik beleesznek a sültkrumpliba, miközben kattognak az éppen készülő hamburgerre várva a kasszánál. Még azt is el tudjuk képzelni, hogy egy forgalmasabb órában sorban állnak a mini stúdióért az érdeklődők.
Ötlet: 3/5
Íz: 3/5 (bár a Magnummal semmi gond, a többihez mértük)
Szelfi: 5/5 (tisztességesen bírja a kiképzést, mielőtt nekilátnánk)
Ár-érték arány: 3/5
Anjuna ice pops
Ha jól számolunk, már három helyen lehet a fővárosban (éppen most nyitnak Újlipótvárosban egy negyediket) megkóstolni az Anjuna jégkrémeket, amik a franchise ellenére továbbra is a kézműves hangulatot hozzák. Ugyanaz a koncepció mint a Magnumnál: pálcás fagyikról van szó, csokis borítással és szórással. A különbség annyi, hogy sokkal többféle alapíz közül választhatunk, valamivel olcsóbb és különlegesebb. Ja, és kirakhatják a tej- és adalékmentes táblát is.
A pókerből érkezett Szabó Milán és Szalay József 2016-ban nyitották az első üzletüket a Mammutnál és a Sas utcánál, az ötletet pedig az indiai Goa szigetén található Anjuna partja adta. Ellátták a vizes vb-t is jégkrémmel, készítettek kifejezetten kutyáknak fagyit, illetve beindult a szintén rendkívül népszerű acai tálak gyártása, ami egy áfonyára hajazó brazil gyümölcs, az acai pálma termése. Sok benne az antioxidáns, és a vegán étrendek egyik megbízható alappillére, mert a tápanyagtartalma mellett elég jól variálható. Az Instagramra találták ki, hogy az influenszerek a lábujjukkal együtt kapják le az óriási adagokat tele gyümölcsökkel.
Az anjunás srácok tökéletesen ráéreztek, hogy miből van hiány Magyarországon, és mi kiált egy hazai márkáért. A vegánság nálunk is utat tör magának, és végre nem kell nagyítóval keresni az amúgy még mindig jó drága növényi alapú hozzávalókat. Ebbe a sorba állt be az Anjuna egy korrekt dizájnnal és tényleg finom jégkrémekkel, amik nem a színezéktől nyerik a színüket. És ha már a Magnum mellé a McDonald’sot állítottuk, akkor az Anjuna párja például a Zing lehet, ami megmutatja, hogy lehet egy magyar franchise-zal berobbanni.
Az árak még mindent összevetve sem érik el a Magnumot. Épphogy lemaradnak mögöttük, de azért csak számít, hogy itt nincs agyoncukrozva semmi (sőt!), és nem javítja fel semmilyen adalék a fagyikat. A nagyobb jégkrémek 840 forintba kerülnek, egyedül az elefántcsontparti kókuszos jégkrém mogyorós töltelékkel éri el az 1050 forintot. Erre jönnek még rá feltétek, és egy százassal olcsóbban úszhatjuk meg a fagyizást, mint az Alleeban. De mindenképpen tegyük hozzá, hogy ez sem egy átlagos családi fagyizó, mert lazán elmegy öt-hatezer forint egy nyári délután, vagy akár több is. Ha pedig valaki nem tud elmenni egy kép nélkül az Anjunától, azt azért kalkulálja bele, hogy ezek a pálcikák gyorsabban olvadnak, még annyira se szeretik a napot, mint a Magnum.
Ötlet: 5/5
Íz: 4/5 (de csak azért, mert a N’iceroll ötöt kapott)
Szelfi: 3/5 (tényleg csak pár másodpercünk van egy képre a napon)
Ár-érték arány: 4/5
N’iceroll
Volt egy időszak, amikor az Instagram és a Facebook egyszerre pörgette a jégkaparós fagyikat, hogy a hagyományos kanalazós megoldás helyett inkább göngyöljék fel a tejszínes krémeket, akár a kocsi szélvédőjéről a jeget egy fagyos reggelen. A művelet látványos, és finom is, ha jól csinálják. Az meg csak a hab a tortán, hogy az előbbi példákat látva kicsivel ezer forint alatt tudunk maradni adagonként, ami az extra fagyiknál kisebb eseménynek számít.
A világot bejárt fagyirollos videók után Böröcz Zsófia nyitotta az üzletet a Radnóti Miklós utcában a Pozsonyi utca mellett, Újlipótváros szívében. Böröczöt egyrészt ismerhetjük a Konyhafőnökből, megnyerte az ötödik évadot, és szerepelt a Cápák között című műsorban is az RTL Klubon. Utóbbi már működő vagy a szárnyait bontogató vállalkozásokat segített, és a N’icerollt itt láthatta egy ország. Böröcz Zsófia az üzletben elmondta, hogy rengetegen jöttek a tévés adások miatt, megdobta a N’icerollt, és a harmadik évre igazán beindult a sodort fagyik üzeme.
A tejszínes vagy kókusztejes alapot kiöntik egy mínusz harminc fokos lapra, belefolyatják az ízeket, és a pillanatok alatt lappá fagy a glettelésnél is hasznos simító lapát alatt a krém. Kihúzzák szép egyenletesen a fagyit, majd felkaparják, hogy a rollokat állítva helyezzék a papírtálkába. Erre jönnek a választásunk alapján a ropogós elemek, a gyümölcs vagy az öntet. Sokkal az egyszerűbb a vége, mint amilyennek tűnik, és ez kifejezetten jól áll a N’icerollnak. Nem franchise (egyelőre), nem is fesztiváloznak, csak rendezvényeket vállalnak, de a Jászaihoz közel bármikor be lehet menni az örök kedvenc sós karamellás fagyiért, ami nélkül az utóbbi években egy cukrászda sem maradhat a felszínen.
Ötlet: 4/5
Íz: 5/5
Szelfi: 4/5
Ár-érték arány: 4/5
Gelarto Rosa
A rózsás fagyi csak azért kerülhetett a tesztbe, mert már olyan régen tartják az emberek a fotókon a bazilika felé, hogy időről időre nem árt lecsekkolni, hogy még mindig akkora szenzáció-e. Bár tölcsérben kapjuk, a pluszt mégis kimeríti, hogy egy lapátkával rózsát formáznak az üzletben. Ennyi a pláne. Amúgy egy tisztességes, néha túl édes (a mangó mindenképpen) fagyizó a Gelarto Rose, amit legalább azért tisztelhetünk, hogy a rózsaformák mellett törekszik a különlegesebb ízekre. Van bazsalikomos citrom, sóskás zöld alma (ennek is bazsalikomos íze van amúgy) és bodza, ami már önmagában szép sor, ha azt vesszük, hogy a Szent István téren még a zacskós levegő is elmenne, annyi a turista.
A rózsás koncepció viszont akkora lökést adott a helynek, hogy még mindig kitart az érdeklődők lelkesedése. Ha a legnagyobbat, a 125 grammos, négyízűt választjuk, itt is átlépjük a bűvös ezres lélektani határt (1100 forintba kerül), de egy kétszintes, csenevész rózsát már 800 forintért kóstolhatunk. Azt meg külön értékeljük, hogy van vegán, laktóz- vagy gluténmentes és alacsony cukortartalmú opció is. Viszont aki még nem járt náluk, számítson a sorra, és hogy az első ízből lesz a legtöbb a tölcsérben a szélső szirmokat már csak egy-egy rétegben húzzák. Azt pedig jól gondoljuk meg, milyen színeket választunk: itt nagyon nem mindegy, hogy okosan kombinálunk-e vagy halál fölöslegesen rakunk össze vaníliát citrommal, hogy még véletlenül se vehessük ki az olvadozó rózsa formát a negyven fokos hőségben. Pár méterrel arrébb viszont ott a rózsáktól fényévekkel izgalmasabb Anjuna (a Bazilikánál is van egy kihelyezett pultjuk), vagy ha nem annyira fontosak a rózsák és az Instagram, a Gelateria Pomo D’oro az Arany János utcánál.
Ötlet: 4/5
Íz: 3/5
Szelfi: 4/5
Ár-érték arány: 3/5
