Orosz „sztárja” volt egy hétvégi cambridge-i konferenciának: a brit szlavisták és Kelet-Európa-kutatók társasága, a BASEES éves találkozójára a világ egykori egyik leggazdagabb embere érkezett, s egy pódiumbeszélgetésen elemezte is a mostani oroszországi helyzetet.
Mihail Hodorkovszkijnak, a Jukosz vállalatbirodalom egykori vezérénél kevés embernek vannak közvetlenebb tapasztalatai Vlagyimir Putyin rendszerének működéséről. Megtapasztalta, milyen az orosz elit csúcsán állni, majd megjárta az orosz börtönöket, a szibériai átnevelő-, fogolytáborokat is. Többek között egy úgynevezett „csornij” (fekete) láger lakója is volt. Ez a tábor a szibériai Csita közelében, Krasznokamenszkben található. A Hodorkovszkijról elnevezett honlap szerint a térségben lévő uránbánya hulladékai miatt Krasznokamenszk környéke radioaktív anyagokkal szennyezett, és amúgy Moszkvától elég messzire van, körülbelül 6500 kilométerre…
Érdekes, hogy Hodorkovszkij szenvedéseiről többet tudtunk meg Cambridge-ben, mint arról, hogy hogyan gazdagodott meg – ami talán nem véletlen. Áldozatként népszerűbb az egykori olajbáró, és szívesebben nyílt meg a „mártírszerepben”, mintha arról kérdezték volna, hogyan sikerült az első egymillió dollárját összekuporgatnia. Vagy az első egymilliárdját…
Hodorkovszkij nehezen oldódott fel a cambridge-i Robinson College pódiumán, de aztán sütkérezett az áldozat szerepében. Mesélt az átnevelőtábor két parancsnokáról. Az egyik a tényleges, formális parancsnok volt, a másik a bűnözők vezére, a „Felügyelő”, aki informálisan irányította a tábor életét. De persze az utóbbi élete sem könnyű: egy alkalommal vele is példát statuáltak, és kénytelen volt beismerni, hogy a valódi „Felügyelő” mégiscsak a tényleges táborparancsok. Egy hasonló tulajdonsága a két parancsnoknak azért volt. Hodorkovszkij szerint a „Felügyelő” kábítószerfüggő volt, a hivatalos parancsnok pedig alkoholista.
Ezt már nem hagyta az államapparátus, és lecsapott Hodorkoszkij vállalatára, a Jukoszra. Innentől kezdve végeláthatatlan viták kezdődtek, hogy az orosz hatóságok 2003-tól kezdve jogszerűen tüntették-e el a föld színéről a cégcsoportot, amely csődbe jutott, majd vagyonelemeit potom áron főleg Putyinhoz közeli vállalkozók szerezték meg, vagy tényleg elkövettek valamilyen törvénytelenséget korábban Hodorkovszkijék.
Nagyon messziről nézve az ügyet, tulajdonképpen mindegy is: Putyinékat nem a törvénytelenségek érdekelték ugyanis, hanem az, hogy a Jukosz olajvállalat ne legyen képes az orosz államhatalommal szemben politikai ellenzéket finanszírozni, és maga Hodorkovszkij is adja fel politikai ambícióit. Az orosz oligarchát egykor a világ 10-20 leggazdagabb embere közé sorolták. Vagyona 15 milliárd dollár lehetett, de hatalma ennél sokkal nagyobb volt: a legnagyobb orosz olajbirodalmat irányította a 2000-es évek elejéig.
Az első terve sikerült Putyinnak, vagyis a Jukoszt leradírozták a térképről, a második putyini törekvés talán nem, de a Jukosz nélkül Hodorkovszkij már nyugodtan lehet ambiciózus – nem sok veszélyt jelent az orosz hatalmi elitre.
A szibériai fogságból kiszabadulva működteti ugyan Open Russia (Nyílt Oroszország) nevű szervezetét, de ez már sok vizet nem zavar. Igaz, Hodorkovszkij szerint mind a mai napig különböző ürügyekkel zaklatják munkatársait, akiknek személyes szabadsága is veszélyben van Oroszországban. Ennek kapcsán hosszasan elemezte az orosz bírósági szisztéma problémát – erről eléggé közvetlen tapasztalatai lehettek –, de idézett egy számot arról is, hogy gyakorlatilag elenyésző számban mentenek fel a vádak alól embereket. A vádlottak mindössze 1 százalékát nem ítélik el büntetőügyekben.
Hodorkovszkij legérdekesebb megjegyzései arra vonatkoztak, hogy a putyini rendszer mennyire „személyes” jellegű. Azaz mennyire függ Putyin személyétől. Az ex-oligarcha úgy véli,
Putyin hatalmát úgy tartja fenn, hogy egyensúlyoz a politikai „felvilág” és a nem teljesen politikai jellegű alvilág között. Ha kell, egymás ellen ki is játssza ezeket az erőket. Hodorkovszkij pódium-beszélgetőtársa, Mark Galeotti brit Oroszország-szakértő szerint a putyini rendszer az intézmények gyengítésén alapul. Ahogyan ezek gyengülnek, úgy erősödik a személyes jelleg.
A szakértők egyelőre vitatkoznak arról, hogy a maffia vagy az államhatalom erősebb-e Oroszországban és a viszonyok változhatnak is, de egyelőre inkább az államhatalom kezére játszik az alvilág, mintsem fordítva – ez tűnt ki a beszélgetésből.
Valójában az alvilág erősödése azzal függ össze Galeotti szerint, hogy az állam sikertelenül próbálja modernizálni Oroszországot. Ebben a tekintetben viszont az orosz alvilág sajátos szerepet játszik. Tagjai – ellentétben a japán yakuzákkal – fel akarják hívni a figyelmet magukra, meg akarják félemlíteni az átlagpolgárt is.
Az orosz bűnözők a tetoválásaikat nem rejtik el, mint a yakuzák (akik testük azon részét tetováltatják, amit, ha egy öltönyt húznak, senki sem lát), hanem direkt kihívásként jelzik mindenkinek: a „társadalmon kívül állok”, „féljetek tőlem”. Arcra, kézfejre tetováltatnak tehát az orosz bűnözők. Ráadásul a tetoválások egyházi jellege éppen azt mutatja, hogy a modernizációval szemben állnak, és valamilyen archaikus, régi világ iránti vágyat is érzékeltetnek.
A vitában elhangzott az is, hogy az al- és felvilág ellentéteit Oroszországban más problémák is formálják:
Hodorkovszkij szerint Moszkva egy európai város, de ha egy kicsit távolabb megyünk, a viszonyok drasztikusan romlani kezdenek, és a távoli vidékeken egészen siralmas állapotokat találunk.
Putyin ehhez képest a fel- és az alvilág, a város és vidék viszonyait jól ismerő, egyensúlyozó személyiség. Minthogy azonban ez speciális tudáson és képességeken múlik, a cambridge-i elemzők azt latolgatták, egy esetleges Putyin utáni elnök képes lehet-e ezeket az egymással ellentétes érdekeket koordinálni. Mindettől függ az elemzők szerint a putyini rendszer stabilitása és jövője is – akár a jelenlegi elnök távozása után is.
Kiemelt kép: Daniel Leal-Olivas / AFP
