Budapesten szinte mindennapos esemény, ha egy-egy építkezésen második világháborús robbanóeszközök bukkannak elő. A szövetséges bombázók elsődleges célpontjai voltak a fővárosi ipari létesítmények és közlekedési csomópontok, illetve a főváros csaknem két hónapig tartó ostroma a világháború második leghosszabb városostroma volt.
Az viszont már közel sem „szokványos”, hogy a robbanótest hatástalanítása okán akkora területet zárjanak le, mint szerda reggel. A BAH-csomópont környékén egy 500 méter sugarú kört evakuáltak, összesen 530 ingatlant kellett elhagyniuk az embereknek.
Nem csak egy bomba
A helyszínen egy 100 kilós szovjet rombológránátot, egy 50 kilogrammos magyar bombát és több típusú és gyártmányú aknavető- és kézigránátot hatástalanítottak a tűzszerészek. Szerencsére jó állapotban voltak, a művelet sikerrel zárult, a bombatesteket elszállították, a gyújtószerkezeteket a helyszínen megsemmisítették.
Ahogy korábban írtuk, a kiszerelés, illetve a hatástalanítás idején mindössze egy tűzszerész, Debrődi Péter százados tartózkodott a robbanószerkezeteknél. Ez a művelet legérzékenyebb része, ha a gyújtószerkezet sérült, megrongálódott, könnyen működésbe léphet.
Helyben megsemmisítették
Az 500 méter sugarú lezárásra azért volt szükség, mert a száz kilós rombológránát ha felrobban, egy ekkora területen képes pusztítani, sérülést okozni
– mondta el a 24.hu-nak a sikeres akció után Dr. Markovics Zita főhadnagy, a HM Tűzszerész ezredének kommunikációs tisztje.
A szakemberek tehát kiszerelték a gyújtószerkezetet, és mivel ezekben is van robbanóanyag, azt a helyszínen megsemmisítették: egy gödörben „felrobbantották”, ami ilyen állapotukban nem több egy pukkanásnál. Az úgynevezett bombatesteket pedig speciális katonai járművekkel szállították el.
A legveszélyesebb helyzet
A főhadnagy lapunknak megerősítette, hogy a földben nyugvó világháborús robbanószerek nem jelentenek veszélyt, ha nem bolygatják, „maguktól” nem robbannak fel. Ehhez ütögetni, kalapálni, dobálni kellene, adott tárgy érzékenysége mindig az állapotától függ. Innentől válik kissé ijesztővé a dolog, hiszen a markoló kanala értelemszerűen erős fizikai hatásként éri a szerkezetet:
Nagyon fontos, hogy ha bárhol, bárki akár csak robbanószerkezetnek „tűnő tárgyat” talál, ne érjen hozzá. Ha épp a markoló kanalában van, maradjon is ott, a munkát le kell állítani, mindenkit el kell küldeni a közelből és a rendőrséget értesíteni. A többit ők, illetve a tűzszerész ezred katonái megoldják.
Alaposan megszórták az országot
Korábban részletesen írtunk arról, miért van ennyi éles bomba, lőszer gyakorlatilag hazánk teljes területén, itt csak egy rövid összefoglaló.
Hazánk számára 1941 végén, a Szovjetuniónak, majd a Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak küldött hadüzenettel kezdődött el a II. világháború. A harcok ekkor még határainktól nagy távolságban folytak, ám 1942 szeptemberében megjelentek az első bombázók Budapest egén. Szovjetek voltak két hullámban, legközelebb csak 1944-ben, a német megszállás után hullottak bombák hazánkra, az angolszász repülők célpontjai ipari központok voltak.
Ezután folyamatosak voltak a stratégiai bombázások, a betörő szovjet Vörös Hadsereg útját is bombázók egyengették az ország széltében, hosszában. Ledobott, de fel nem robbant bombák, „besült” vagy hátrahagyott tüzérségi lövedékek, aknák, gránátok, lőszerek bárhol előbukkanhatnak az országban.
A legnagyobb számban azonban a főváros területén van erre esély, gyakorlatilag bárhol, ahol ’45 óta nem voltak komolyabb építkezések. Nagy méretű bombák az olyan stratégiai pontokon kerülhetnek elő a legnagyobb esély, mint a pályaudvarok, vasúti hidak környéke, Csepel és a IX. kerület egykori fontos gyáraknak, hadiüzemeknek gyáraknak otthont adó részei.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
