17 éves voltam, amikor egymásba szerettünk egy nálam egy évvel idősebb fiúval. Középiskolás voltam, ő már végzett és dolgozott. Nagyon jól megértettük egymást, amikor csak lehetett, sülve-főve együtt voltunk. A szüleink ismerték egymást, édesapáink gyerekkori barátok voltak, ez még több pozitívumot adott a szerelmünkhöz. Mi voltunk a faluban az álompár. Teltek a hónapok, a kedvesem eljárt a haverokkal kocsmázni, autózni, csajozni. Megszakadt a kapcsolatunk, anélkül, hogy bármelyikünk is kimondta volna, hogy vége. Én férjhez mentem máshoz, róla pedig egyszer azt hallottam, hogy csúnya balesete volt, amibe belehalt. Eltelt 33 év, a közösségi oldalamon decemberben átírtam a nevemet a lánykori nevemre – megbántott a férjem, nem akartam többé a nevét viselni. Rá néhány napra megtalált az a fiú, az első szerelmem, akiről azt hittem, meghalt. Nagyon megörültünk egymásnak, főleg annak, hogy még él. Rengeteg mindenről beszélgettünk, és ahogy a dalban van: a távollét a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobantja, mi pontosan így jártunk 33 év után. Hiszek a végzetben és soha többé nem válunk el egymástól.
Az olvasói levelet Nóra (ál)nevű olvasónktól kaptuk, igazi lányregénynek tűnik a levele, aminek nagyon fog örülni minden fatalista olvasónk.
Ritka, hogy az első szerelem évek múlva mégis beteljesedik
Olvasónk szerelmi története filmbe illő, még az is, hogy a középiskolás korban induló szerelemre áldását adta a család is. A szülők nagy része aggódik, amikor a gyerekük szerelmes lesz a középiskolában, pláne, ha már végzett, már dolgozó felnőtt a szerelem tárgya. Az apák, anyák aggodalma azon alapulhat, hogy nem bíznak a gyerekük partnerválasztásában, hogy félnek a szexuális élet elkezdése miatt (terhesség miatt például). Ez utóbbi nem alaptalan, de ezt mindannyian tudjuk, hiszen a szexualitással az érzelmi kötődést erősítik egymás közt a fiatalok. Ebben a korban mindenki sérülékeny érzelmileg, egy boldogtalan, beteljesületlen szerelem évekre lelombozhatja a fiút vagy a lányt.
A felsoroltak miatt a legjobb, ha a szülő támogatja a kapcsolatot, akkor is, ha nem tetszik neki a gyerekük partnerválasztása. A támogatás egyben védőhálót is nyújt, hiszen a tiltások csak felerősítik az érzelmeket és ez akár szélsőséges helyzeteket is teremthet. A középiskolás szerelmek általában nem tartanak egy életen át, a középiskola végét sem szokták megélni. Ha mégis sírig tartó kapcsolat alakul abból, kisebb-nagyobb megszakítások biztosan lesznek. Az érettségi, a továbbtanulás különös egyéni utakra visz mindenkit, új lehetőségeket, új barátokat, új várost, új életet is jelent. Ezt nem lehet megúszni sérülés nélkül.
Olvasónknak szerencséje volt a szüleivel, akik támogatták őt, áldásukat adva a kapcsolatra. Végül akkor, régen az élethelyzetükből adódóan a szerelmi kapcsolat megszakadt, viszont a kötődés még évek múlva is élénken élt mindkettejükben. A serdülőkor élénk és intenzív érzelmi élettel zajlik, ezért is van az, hogy akár 20 év elteltével is megmozgat bennünk valamit, ha újra találkozunk az első szerelmünkkel: a hangja, a tekintete, illata élénken előhívja bennünk az egykori szép érzéseket. Akárhogyan is lett vége anno, a szakítás milyensége nem akadályozza meg az újraegyesülés vágyát, és van, hogy évekkel később jóval erősebb kötődés alakul ki a két ember közt.
Az első szerelem határtalan, boldog, nincsenek befizetetlen számlák, munkahelyi gondok, egzisztenciális válság, felsíró gyerek, csak a szerelem van az életünkben, a suli és a barátok. Emiatt is csodálatos visszagondolva ez az időszak, amit rengetegen keresnek a felnőttkori kapcsolataikban is. Pedig ilyenkor nem a régi szerelmünket vagy ugyanazt a mindent elsöprő szerelmet akarjuk valójában megélni, hanem saját fiatalkori önmagunk emlékét keressük.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
