Az ukrán politikai elit hónapok óta az elnökválasztással van elfoglalva, az utca embere szerint már kevésbé. A trafikos bódé, ahol egy-egy kávéra olykor megállok, nem az interjúalanyok gyülekező helye. Kérdéseimre általában azt a választ kaptam, hogy „Sietek!”. Ennél beszédesebb volt viszont az egyik elnökjelölt közelben sátortáborozó aktivistáinak stábja: mindenekelőtt kezembe nyomtak egy rakás olvasni valót, s hiába mondtam, hogy korábbról már van egy tucat brosurám, megnyugtattak, a régiek mellett a csomagban mindig van egy-egy új anyag is. Amikor pedig kiderült, hogy külföldi újságíró vagyok, egyikük, egy hatvan év körüli férfi azt tartotta a legfontosabbnak nyomatékosítani, hogy ne higgyek a közvélemény-kutatóknak, mert minden adat hamis, és csak azt a célt szolgálja, hogy elbizonytalanítsa a választókat. Más jelöltek aktivistáitól is megkaptam ezt a tanácsot, mintha mindegyiküket ugyanaz a cég készítette volna föl a kampányolásra.
A közvéleményt szondázó ügynökségek hónapok óta szorgalmasan adták közre kutatásaik eredményeit. Általában a teljes lakosságot érintő kétezres, ritkábban három- vagy négyezres mintán dolgoztak. Amikor novemberben hosszabban elidőztem Kijevben, toronymagasan vezetett Julija Timosenko, egykori kétszeres miniszterelnök, és a kutatók azzal is eljátszottak, ha lesz második forduló, kivel szemben milyen arányban diadalmaskodna. Volt, hogy az jött ki, egyedül több szavazatra számíthat, mint az összes többi lehetséges jelölt együttvéve. A legfőbb vetélytársai közé sorolt Petro Porosenko, a hivatalban levő államfő kapva kapott is a tragikus alkalmon: a kercsi szorosban ukrán katonai hajókat ért orosz támadás nyomán kéthónapos hadiállapot bevezetését javasolta, ez megakadályozta volna, hogy a tervezett időre, március 31-re írják ki az elnökválasztást. A parlament azonban ellenállt, a két hónapból egy hónap lett, így nem kellett módosítani az eredeti forgatókönyvön.
Nem véletlen a szóhasználat: váratlanul megjelent ugyanis a politikai színen egy színész, egy showman-komikus, aki belépője alkalmával kénytelen volt leszögezni, hogy ezúttal nem viccel. A negyvenegy éves Volodimir Zelenszkij a hivatalos kampány kezdetén, január elején azonnal a lista élére állt, és azóta nem mozdult el onnan. A politikában korábban semmilyen formában nem volt jelen, noha tréfásan meg szokták jegyezni, tapasztalatlannak mégsem mondható, hiszen „A nép szolgája” címen évek óta futó igen népszerű tévésorozatban történelemtanárt alakít, akiből államelnök lesz.
Kérdés, a fikció valósággá válik-e.
Zelenszkij tapasztalatlan, a parlamenti profik reggelire megeszik – mondogatták eleinte politikai elemzők, és az esélyekről – preferenciájától függetlenül – a hétköznapi választópolgár is így gondolkodhatott: „őt szeretem, de elnöknek talán mégse javallanám”. A mi tippmixünkhöz hasonló fogadásban sokáig Petro Porosenko volt a favorit, a legkevesebbet az ő győzelme fizetné, aztán szép lassan fölzárkózott mellé Volodimir Zelenszkij, ma már ugyannyit „érnek”, mindkettejük esetében a kettő alatt marad a szorzó. A játékszervezők maguk is meglepődtek, hogy az érdeklődés akkora, mint a labdarúgó-világbajnokság idején, sokan játszanak, igaz, többnyire alacsony téttel.
A közvélemény mögé pedig lassan fölzárkóztak a hivatásos elemzők is:
Akkor Petro Porosenko már az első fordulóban megkapta a szavazatok többségét, Julia Timosenko messze lemaradva futott be másodiknak. Most semmi esélyt nem adnak rá, hogy már az első fordulóban lesz győztes, a három héttel később esedékes második fordulóba viszont a most vezető trojkából csak ketten kerülhetnek be.
Sokáig erre Timosenko látszott esélyesebbnek, a legutóbbi fölmérések többsége azonban már egyenlő esélyt ad nekik. Porosenko híveit nem tántorították el az elmúlt hetek botrányai, amelyekből az utolsó napokra is jutott, de ahogy az egyik újságíró megjegyezte, az ukránok már rég túl vannak azon, hogy meglepődjenek. Éppen ezért nincs már hitele a fogadkozásoknak, hogy ők, és csakis ők majd megálljt parancsolnak a korrupciónak. Talán még az ebben amúgy nem érintett, „politikai szűz” Zelenszkijnek van a legtöbb esélye, hogy komolyan vegyék: hatalmas plakátokon ajánlja mindenkinek, hogy adja föl a korrupt személyt, tíz százalék lesz a részesedése. Kampányszignó: Ze.
A jelöltek kivétel nélkül szemére vetik a jelenlegi államfőnek, hogy visszaélt a kivételes bizalommal: a 2014-es forradalom nyomán lehetőség kínálkozott a fölemelkedésre, az ország azonban ma Európa legszegényebbjei közé tartozik, hangulatát tekintve pedig az utolsó helyen áll. Természetesen mindegyikőjüknek biztos receptje van a kilábalásra…
Az ország fő problémájáról, az orosz agressziót kísérő megszállásról a trió tagjai hasonlóképpen gondolkodnak. Mindhárman hangsúlyozzák, hogy a Krím félszigetnek vissza kell térnie Ukrajnához, az ország keleti vidékén öt éve folyó és már sok ezer ember életét kioltó harcoknak véget kell vetni. Kiemelik, hogy hatékony diplomáciára van szükség. Zelenszkij azt mondja, ha a nyugati szövetségesek is szükségesnek látják, kétoldalú megbeszélések is lehetségesek Oroszországgal. Az alapelv az, hogy senkinek sincs joga dönteni Ukrajnáról Ukrajna nélkül. A keleti vidékekről szólva megjegyezte, figyelembe kell venni az itt élők kulturális és nyelvi sajátosságait. A szabad és független Ukrajnában maradva nagyságrendileg több jogot és szabadságot élveznének, mint amilyenben bármikor részük lehetne Oroszországban. Zelenszkij is támogatja országa euroatlanti integrációs törekvéseit, de a NATO csatlakozást szerinte népszavazásnak kell megelőznie. Porosenko az orosz agresszió elleni harcban erős nyugati diplomáciai támogatásra és az Oroszországgal szembeni szankciós politika folytatására és szigorítására számít, mondván, Putyin orosz elnök csak az erő szavából ért. Timosenko azt mondja, mindenekelőtt azt kell tudomásul vétetni mindenkivel, hogy a Krím és a Donbasz Ukrajna elidegeníthetetlen része. A diplomáciai lehetőségek közül az általa haszontalannak nevezett minszki találkozók helyett egy Budapest pluszra van szükség, vagyis – újabb hatalmak bevonásával – vissza kell térni az 1994-es Budapesti Memorandumhoz, amelyben országa lemondott a világon harmadik legerősebbnek tartott nukleáris ütőerejéről, cserébe az aláírók garantálták Ukrajna szuverenitását és területi épségét. Az aláírók között pedig ott volt Oroszország. Az elnökjelölt ezt minden adandó alkalommal kiemelte.
Hogy hármójuk közül melyiküknek lesz alkalma folytatni a kampányt a jövő héten, lehetetlen megmondani. Elemzők Zelenszkijt biztos résztvevőnek mondják, de van, aki hozzáteszi: sok múlhat azon is, milyen hosszú a sor, vagy hogy milyen idő lesz. Az ő választói bázisa ugyanis elsősorban fiatalokból áll, akik korábban is készségesen formáltak véleményt, de a szavazóköröket nem sűrűn keresték föl. Ez most is így lehet, ha esni fog, vagy kellemetlenül fúj a szél – mondják. Igaz, az előrejelzések szerint Ukrajna nagy részén vasárnap ettől nem kell majd tartani.
Egyébiránt az első kör harmadik helyezettjének sem kell azonnal feladnia: ha a második forduló előtt legkésőbb tizenkét nappal, azaz április kilencedikéig a továbbjutók egyike meggondolná magát, s visszalépne, a harmadik nyomban visszatérhetne a ringbe.
Ennek a lehetőségnek, ha egyáltalán eszükbe jutott a fogadások szervezőinek, biztosan nagyon-nagyon magas a szorzója, ismerőseim közül pedig senkinek se volna még aprócska tétje sem rá.
Kerekes András, Kijev
Kiemelt kép: AFP
