Minél magasabb beosztású egy vezető, feltehetőleg annál több üzletemberrel tartja a kapcsolatot, kül- és belföldön egyaránt. Tárgyalópartnereinek számával egyenesen arányosan nő az általa elvállalt feladatok száma. „Az azonban már a főnök kora gyermekkortól kialakult munkamódjának, felelősségvállaló

készségének a kérdése, hogy mennyire figyel valójában oda az elvállalt feladatok végrehajthatóságára” – mondta el a véleményét a FigyelőNetnek a megkérdezett munkatanácsadó.
A vezetői feladatok számának növekedésével jellemzően egyenes arányban nő azoknak a feladatoknak a száma is, amelyek felett a vezető kizárólag pénzügyileg vagy szakmailag csak névlegesen diszponál, de valójában nem tudja, hogy az adott téma miről is szól. „Ez ugyanakkor a vezetői irányítói feladataiból adódik” – magyarázza a szakember.
|
A problémák inkább abból erednek, amikor a valójában irányítással és ennek keretében alapvetően kapcsolatok építésével, újabb források megszerzésével megbízott vezető szerepet téveszt. Ilyenkor a rossz főnök például belenyúl a szervezeti stratégia részleteinek kialakításába, sőt néha konkrét napi munkafolyamatokba is, amelyekről általában nincs érdemben informálva.
Irodai dolgozók mesélik, hogy igazgatójuk előszeretettel szól bele a német és francia nyelvű levelezésbe, miközben egyik nyelvet sem beszéli. Viszont a saját nagyon udvarias és kimért, magyarul és angolul begyakorolt stílusát kísérli meg átültetni a többi idegen nyelvre is. A próbálkozás eredményeként a beosztott idegen nyelvű levelező tízéves szakmai gyakorlata ellenére is inkább feladta annak elmagyarázását, hogy bizonyos szófordulatokat nem használnak minden nyelvben.
Zavar a zűr?
A vezetéssel megbízott munkavállalók másik jellegzetes hibája, hogy saját időbeosztásuk mellett nincsenek tekintettel kollégáik munkaterhelésére. Így fordulhat elő, hogy vezetői összejöveteleken gyakorta vállalnak el olyan dátumokat egyes részanyagok elkészítésére, amelyek teljesítése a rendelkezésükre álló erőforrásokkal megoldhatatlan.
Az alkalmazottak gyakran azt sem tudják, hogy főnökük kivel és melyik európai városban tárgyal. De egy-egy ilyen út végeztével hirtelen megszaporodnak a feladataik, hiszen a főnök minden alkalommal definiálatlan megbízásokkal érkezik meg. Az is előfordulhat, hogy a beosztottnak kisebbfajta diplomáciai botrányt kell elsimítania a főnöke után, aki három különböző helyre és időpontra kötötte le munkatársainak idejét úgy, hogy a feladat kivitelezhetetlenné vált.

Mission impossible
A szervezetéhez, de sokszor még inkább a kollégáihoz lojális beosztott ilyen esetekben két dolgot tehet. Vagy továbbhárítja a probléma megoldását, ha van hová és kire, vagy megkísérli a lehető legtapintatosabban elsimítani a főnök ballépését.
Akkor van csak gond, ha a beosztottak munkaideje annyira felborul, hogy szisztematikus, építkező napi munka helyett erőik jelentős részét e-mailek megírásával, faxolással és telefonozással töltik, mert menteni kell, ami menthető. Ilyen munkakörnyezetben lassan és kimondatlanul átértékelődnek a munkához, feladathoz kötődő értékek. Előbb-utóbb az lesz a legjobb szakember, aki a leghatékonyabban tudja visszalapátolni az ügyeket oda, ahová valók.
