- 2017. május 9-én a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése azt kérte a kormánytól, hogy tegye lehetővé a CEU további zavartalan működését Budapesten.
- 2019. február 11-én a CEU jelezte, hogy aggodalommal követik az MTA-val kapcsolatos fejleményeket: „a demokratikus alapjogok fokozatos korlátozását érzékelve úgy látják, hogy az MTA-n dolgozók kutatási szabadsága és hivatása is egyre nagyobb veszélyben van”.
Tehát alig két évvel később, hogy az MTA kiállt a CEU mellett, a CEU viszonozta ezt az akadémia kormányzati megleckéztetése miatt. A különbség annyi, hogy a CEU már Bécsbe költözött, az MTA és a kormány közötti, hónapok óta tartó huzavona viszont még lezáratlan. Noha Palkovics László miniszter ragaszkodik terveihez, a tudományos akadémia elnöksége kedden újból jelezte, nem engednek a függetlenségükből, fenntartják követeléseiket:
- a kutatóintézet-hálózat maradjon az MTA-nál,
- a kutatóintézet-hálózatot irányító testületekben a tudományos közösség jelentős többséggel rendelkezzen,
- a szakmai minőség további biztosítása érdekében meghatározott időközönként történjen nemzetközi szakértők bevonásával végzett átvilágítás.
Sokakban azért is ismerős érzéseket kelthet az akadémia feletti viharfelhők megjelenése, mert hasonló folyamat játszódott le a CEU körül: a kormányzat kötötte az ebet a karóhoz, miközben szolidaritásáról biztosította az intézményt a tudományos élet színe-java. A CEU mellett annyian álltak ki, hogy szó szerint világtérképen lehetett ábrázolni az egyetem ellehetetlenítésével szemben felszólalókat, és az MTA mögött is felsorakoztak akadémikusok, egyetemi oktatók és tudományos intézetek a világ minden tájáról.
A tiltakozók között a tudományos diákolimpikonok is megjelentek, a Facebookon tették közzé nyilatkozatukat, amelyben egyebek mellett azt írták:
tudósok helyett politikusok dönthetnék el, milyen témákat lehet kutatni és mit nem. Ezzel egyes kutatócsoportok megszűnhetnek, más csoportok helyzete pedig fokozatosan lehetetlenedne el az anyagi feltételek drasztikus visszaszorítása miatt.
A Tudományos Olimpikonok Facebook-oldalát Békés Gáspár alapította, akinek neve onnan csenghet ismerősen, hogy ő volt az a diák, aki még 2016-ban tiltakozott, miután Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának akkori vezetője visszaszólt a kockás ingben tiltakozóknak, és ehhez a diákolimpikonokat is felhasználta. Békés leszögezte, nem hagyják, hogy „az állami propagandagépezet részévé tegyék őket”.
A kiemelkedő sikereket elérő diákok által létrehozott Facebook-oldal egyébként nem sűrűn nyilvánul meg közéleti kérdésekben, legutóbb tavaly áprilisban osztották meg az Akadémia állásfoglalását, miután a Figyelőben megjelent listán több élő, illetve már elhunyt MTA-s kutató neve is szerepelt „Soros György zsoldosai” között.
A kormány évekkel ezelőtt szövetséget kötött az MTA-val – mondta Orbán Viktor még 2016-ban, azonban a tavaly 6 arany, 24 ezüst és 33 bronzérmet szerző diákolimpikonok úgy érzik, ez a szövetség jelenleg ingatag lábakon áll. Békés Gáspár elmondta, ahogy egykor Balog Zoltán nyilatkozata kapcsán, úgy most is először a Kockásolimpikonok csoportja tette közzé az állásfoglalást, ezt közölte a Tudományos Olimpikonok oldala is. Előbbi egyébként egy 250 tagú csoport, ami 22 olimpia több évtizednyi versenyzőit tömöríti, célja, hogy összefogja a diákolimpikonokat.
A laza szervezeti formából következik, hogy nem mindig könnyű feladat számukra közös nevezőt találni egy-egy adott ügyben, ezért nem is szervezetként, hanem egyénileg írják alá a közösen megfogalmazott nyilatkozatokat. Az ötletelés általában egy tag felvetésével indul, ezután felmérik a potenciális támogatók számát, ideális esetben pedig kiadnak egy állásfoglalást, amit mindkét tárgyalt esetben több mint száz olimpikon írt alá.
Az oktatás és a tudomány szisztematikus rombolása egy olyan közel évtizedes folyamat, mely számomra a kínai kulturális forradalmat idézi
– mondta Békés Gáspár, aki nem tartja valószínűnek, hogy a kormány meghátrál az MTA ügyében. A diákolimpikon szerint a tudás hatalom, és mivel a kormány a hatalmat abszolút mértékben bitorolni akarja, így a hatalom „minden más birtokosát el fogják pusztítani”.
A Tudományos Olimpikonok alapítója úgy véli, a kormány ilyen szintű ideológiai és stratégiai kérdésekben nem enged, és jelenleg úgy tűnik, nem is szorul rá erre, ugyanis szerintük a biztosnak vélt hazai szavazótábort a tudósok, Nobel-díjasok nyilatkozatai nem fogják meghatni.
Mivel a hatalmat csak relatíve lehet gyakorolni, abszolút nem, így ez egy fenntarthatatlan, nemzetpusztító folyamat, ami bár véget fog érni, évtizedekkel veti vissza az ország fejlődését
– véli Békés Gáspár, aki szerint ezért fontos a különböző érdekképviseleti körök összefogásával, együttes erővel fellépni a negatív társadalmi folyamatokkal szemben.
Alapvetően konstruktívan kell valamiért, nem pedig valami ellen tennünk, véli a diákolimpikon, aki szerint egy esetleges kormányváltás önmagában nem oldja meg az oktatás és a tudomány helyzetét, hiszen ezek pártpolitikától függetlenül mindig elhanyagolt területek voltak, elég arra gondolni, hogy minden magyar Nobel-díjas emigrált.
A tudásalapú társadalom elérése érdekében kész koncepcióval kell a valódi rendszerváltást várnunk, és ennek fontos eleme a fiatal tudósok érdekképviselete a társadalom és a mindenkori kormány felé
– közölte Békés Gáspár. Mint mondta, a kommunikációjuk célja egyrészt állást foglalni a politikai síkon, másrészt fokozni a téma láthatóságát a társadalomban, ami fontos a tudás megbecsülésének növelése érdekében, és állampolgári kötelességüknek is érzik a közös értékeik melletti kiállást, „már csak azért is, mert ezt az egyet nem vehetik el tőlük”.
Békés szerint az MTA körül zajló folyamatok hátterében egyfelől a tudásrombolás és kisajátítás, másrészt az EU-s kutatási pénzek lenyúlása áll.
Hamarosan jóval kevesebb pénz juthat a kormánynak az eddigi forrásokból, főleg, ha azokat jogállami feltételekhez kötik, azonban a kutatásra szánt számottevő EU-s támogatásokból szépen ki lehetne ezt egészíteni.
Az MTA melletti kiállásról szóló posztban arról is szót ejtettek, hogy a hazai tudományos élet egyik legnagyobb problémája az értelmiség kivándorlása, amit mutat, hogy a tudományos diákolimpikonoknak rendezett díjátadón évről évre egyre kevesebb díjazott vesz részt, hiszen a legjobb magyar diákok többsége a külföldi felsőoktatást választja, így nem tud hazautazni.
A diákolimpikon személyes tapasztalata, hogy a magasan képzett diákok jelentős hányada megy külföldre tanulni, már amennyiben megengedheti magának anyagilag, mivel az oktatás színvonala és a karrierlehetőségek is összehasonlíthatatlanul jobbak, mint idehaza.
Egy buszsofőr érettségivel többet keres, mint egy PhD-s egyetemi tanársegéd, a tudományos pálya megbecsültsége alacsony, a leterheltség extrém, a politikai kontroll számottevő. Ki akar így dolgozni?
– kérdi Békés Gáspár, aki egyébként jelenleg a párizsi Sciences Po hallgatója.
A diákolimpikon azért választotta ezt az intézményt, mert köztudottan ez a világ egyik legjobb társadalomtudományi egyeteme. Ilyen kaliberű oktatási intézmény szerinte hazánkban egyedül a CEU volt, azonban onnan már van egy diplomája, így miután második mesterképzését a londoni King’s College-ben végezte, harmadjára újra külföldi egyetemet választott.
A közhangulatot tekintve markáns különbségként említette, hogy sem Londonban, sem Párizsban nem kell napi szinten uszító plakátokkal szembesülni az utcákat járva. Ráadásul
a politikai véleménynyilvánítás nem szégyen, hanem az intézmények és az állam által is támogatott közérdekű tevékenység. A sokszínűségből adódóan értelemszerűen az emberek jóval toleránsabbak, és ezek a nemzetközi közösségek minden szempontból inspirálóak.
Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az oktatás színvonala ellenére számos probléma adódik külföldön is. Angliában például tavaly több tízezer tanár sztrájkolt a nyugdíjrendszer drasztikus átalakítása miatt, a londoni King’s College-ben pedig más felsőoktatási intézményekhez hasonlóan nem fizetik ki az elmaradt órákat a diákoknak.
A leginkább aggasztónak a hazai oktatás területén a kritikus gondolkodás kiirtását, a kreativitás kiölését és a demokráciával, jogállammal vagy társadalommal kapcsolatos ismeretek átadásának hiányát tartja, amik egyébként egyáltalán nem új keletű dolgok, csak eddig egyetlen politikai párt sem akart ezeken érdemben változtatni. Mint mondta,
az orbáni illiberális gazdasági modell neofeudalizmussal hinti meg az ázsiai kistigrisek példáját, amely szerint azzal fejlődünk, hogy összeszerelünk mindent a nyugatnak. Azonban míg itthon a koncepció ebben kimerül, addig például Dél-Korea és Szingapúr masszívan fektetett be az oktatásba és a kutatás-fejlesztésbe, emiatt emelkedtek ki végül.
Ennek hiányában a diákolimpikon szerint csak a gazdasági összeomlást várhatjuk, hiszen előbb-utóbb nem lehet annyit túlóráztatni, hogy ne kerüljön el az ipar olcsóbb helyekre. „Így minden szempontból biztos bukás vár Orbánékra, a kérdés csak az, hogy mikor, és ennek milyen következményei lesznek” – jegyezte meg.
Palkovics László 2017 áprilisában még arról beszélt, hogy „a tehetséggondozás alapvetően fontos, nemzeti ügy”, azonban Békés tapasztalatai szerint a stratégiai irány ennek épp az ellenkezője: az ösztöndíjak megalázóan alacsonyak, hiszen a Nemzeti Köztársasági Ösztöndíj 40 ezer forint, holott ennek reálértéke 30 éve még a minimálbér körül mozgott.
A tudományos diákolimpikonok még ennél is rosszabb helyzetben vannak, egy bronzéremért egy évig havi 20 ezer forint jár összesen, a felvételi rendszerben pedig egyetlen pontot sem ér. Az is sok mindent elárul, hogy míg régen még a miniszterelnök adta át az okleveleket, ma már csak a miniszter.
Békés Gáspár szerint a közelmúltban több diáktüntetés is megmutatta a fiatalok tudatosságát és elszántságát, így fontos lenne a szerveződés, az érdekvédelmi szervezetekhez csatlakozás és legfőképpen a sztrájk.
Semmi értelme iskolába járni ebben a formában, épp ezért ideje lenne kiszállni a darálóból, és megálljt parancsolni a gépezetnek. Ha ez kiegészülne egy általános sztrájkkal, mely megbénítja az országot, jó esélyünk lenne valódi változást elérni
– mondta, hozzátéve, addig csak próbáljuk menteni a menthetőt és késleltetni a folyamatot.
Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
