Történelmi bűnnek nevezte a német nemzetiség egykori elüldözését Semjén Zsolt.
A miniszterelnök-helyettes a magyarországi németek elhurcolásának és elűzésének emléknapján tartott megemlékezésen szólalt föl a Békés megyei Eleken. Azt mondta a „Kiűzetés” emlékműve előtt, hogy a kormány osztozik a helyi közösségek fájdalmában.
Úgy véli:
a történelmi bűn olyan népcsoporttal történt, mely évszázadok óta szerves része a magyar történelemnek, a magyar államnak.
A kitelepítés 1946-tól az ország északkeleti részét leszámítva minden, németek által lakott régiót érintett. Három hullámban zajlott le, 1946. január 19-e és 1948. június 15-e között, s kétszázezer embert, közöttük csaknem ötezer eleki lakost érintett.
Idézzük Semjént:
A kitelepítés szó volt a hivatalos elnevezés… Valójában a magyarországi németek, svábok megbélyegzését, megalázását, kifosztását és elűzését jelenti.
Semjén Zsolt nem feledte említeni, hogy a kitelepítések története nem speciális magyar gyakorlat volt: már 1943-ban, a Teheráni Konferencián eldőlt, hogy Lengyelország új határainak kitűzésével a nagyhatalmak megállapodtak a kitelepítésekben; ennek következtében kilencmillió németnek kellett elhagynia szülőföldjét.
Egészen Brüsszelig szélesítve a németek kitelepítésének horizontját a kormányfő-helyettes azt is mondta:
Az Európai Unióban van, ahol a mai napig nem hajlandók a jogrendből a Benes-dekrétumokat kitörölni. Azokat a dekrétumokat, amelyek a német és magyar lakosság kollektív bűnösségét deklarálták… Teljességgel összeegyeztethetetlen az Európai Unió alapjogi chartájával. Brüsszelnek ez nem szúr szemet.
Beszédét követően Semjén Zsolt megkoszorúzta az emlékművet, korábban az eleki Sarlós Boldogasszony-templomban Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök mutatott be szentmisét.
A püspököt is idézzük:
Azért kell emlékezni az eleki németek elűzésére, hogy még egyszer hasonló aljasság ne fordulhasson elő.
