Grace Patricia Kelly egy jómódú ír-amerikai-német család harmadik gyermekeként született Philadelphiában, 1929. november 12-én. Nevét fiatalon elhunyt apai nagynénjéről kapta. A Kelly-családot akkoriban senkinek sem kellett bemutatni Amerikában: Grace édesapja, John Brendan „Jack” Kelly olimpiai bajnok evezős volt, aki sportolói pályafutása után milliomos lett, majd a Demokrata Párt színeiben politikai pályára lépett. Édesanyja, Margaret Katherine Majer volt az első nő, akit tanszékvezetőnek választottak a Pennsylvaniai Egyetemen, Grace bátyja pedig, ifj. John Brendan Kelly az apjuk nyomdokaiban járva szintén evezős babérokra tört – olimpiai bronzérmét később nászajándékként húgának adta.
A jómódú katolikus családban Grace mindig is fekete báránynak számított: noha gyermekkorában a legjobb magániskolákba járatták, alacsony matematika pontszámai miatt nem vették fel a főiskolára – mindezek után pedig bejelentette szüleinek, hogy színésznő akar lenni, és ezért Hollywoodba költözik. Annak ellenére, hogy egyik nagybátyja, George Kelly dráma- és forgatókönyvíróként komoly elismeréseket szerzett, homoszexualitása miatt korán eltávolodott a családtól – Jack Kelly szemében ezért Hollywood és a színház egyet jelentett az erkölcsi fertővel, ahol a színésznők csak egy fokkal jobbak a prostituáltaknál.
A fiatal lánynak végül az elitből szintén kinézett nagybátyja segített bekerülni az Amerikai Drámaakadémiára – tanulóévei alatt Grace Manhattanben élt, és modellkedésből tartotta el magát. Első filmszerepét 1951-ben, 21 évesen kapta a „Tizennégy óra” című Henry Hathaway-moziban, alakítása azonban nem bizonyult túl meggyőzőnek – a kritikusok szerint ugyanis hiába volt szép, a beszédhangja korántsem volt elég karakteres ahhoz, hogy komoly karriert futhasson be. Kollégáit azonban sikerült meggyőznie, és Gary Cooper közbenjárásával kicsivel később újabb ajánlatot kapott – valamint leszerződött az MGM filmstúdióval.
Legnagyobb sikerét talán a „Gyilkosság telefonhívásra” című Hitchcock-filmben aratta, később pedig bezsebelte a legkomolyabb szakmai elismeréseket – többek között 1955-ben a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat.
Kelly 1955. április 5-én, Cannes-ban találkozott először III. Rainer monacói herceggel – később pedig levelezni kezdtek. Az ekkor 33 éves és nőtlen Rainerner óriási volt a nyomás: egyrészt szemmel láthatóan elvarázsolták egymást a filmcsillaggal, viszont egy 1918-as megállapodás szerint Monaco visszaszáll a franciák kezére, amennyiben a herceg utód nélkül hal meg – ezzel pedig mégsem illik kezdeni egy kapcsolatot.
Rainer 1955 decemberében az Egyesült Államokba utazott, és a lehető legnagyobb titoktartás mellett találkozott a Kelly-szülőkkel. A családi jóváhagyás után 3 nappal a pár bejelentette az eljegyzést – a sajtóban pedig kitört a hisztéria az „Évszázad Esküvője” miatt.
Az Európa-szerte élőben közvetített ceremóniát 1956. április 18-án tartották a monacói palota tróntermében. Kelly mára legendássá vált esküvői ruháját az MGM Oscar-díjas jelmeztervezője, Helen Rose álmodta meg – az elkészítésén pedig három tucat varrónő dolgozott hat héten keresztül. A ceremóniára 600 vendég, köztük számos hollywoodi sztár volt hivatalos – valamint az akkori becslések szerint mintegy 30 millió televíziónéző.
A hercegi pár első gyermeke, Caroline pontosan 9 hónappal és 4 nappal az esküvő után született – a francia visszacsatolási terveket végleg keresztbehúzó Albert pedig 1958 márciusában. A harmadik utód, Stéphanie hercegnő csak 7 évvel később, 1965. február 1-jén jött világra.
Házasságuk után Kelly nem engedhette meg magának, hogy visszatérjen a filmvászonra – férje megtiltotta, hogy filmjeit Monacóban levetítsék, amikor pedig régi mentora, Alfred Hichcock 1961-ben felajánlotta neki a „Marnie” főszerepét, a közvélemény tiltakozása vetett végett Kelly álmainak. Az emberek ugyanis nem tartották elfogadhatónak, hogy Monaco hercegnője egy kleptomániás nőszemélyt alakítson a vásznon – maradt tehát a jótékonykodás, és a gyereknevelés.
1982. szeptember 13-án Kelly éppen legkisebb lányával, Stéphanie-val tartott hazafelé nyaralójukból, amikor elvesztette uralmát az autója felett, és belehajtott az út menti szakadékba. Hogy pontosan mi okozta a balesetet, csak később derült ki: az első beszámolók fékhibáról beszéltek, a szemtanúk vallomásai és az orvosi vizsgálatok azonban egyértelművé tették, hogy a hercegnő agyvérzést kapott vezetés közben. Kislánya csodával határos módon néhány karcolással megúszta az esetet, Kelly-t azonban már eszméletlen állapotban húzták ki a kocsi roncsai közül, és később sem tért magához. Végül a családja körében, koponyaűri vérzés következtében halt meg 1982. szeptember 14-én késő este.
Monaco és Hollywood hercegnőjét 1982. szeptember 18-án helyezték nyugalomra a Grimaldi-család kriptájában, halotti miséjét pedig a monacói Szent Miklós Székesegyházban tartották. Legkisebb lánya, Stéphanie hercegnő nem vett részt anyja temetésén. III. Rainer herceg sosem házasodott újra, 2005-ös halála után pedig nem a franciák, hanem Kelly-vel közös fia, Albert herceg követte őt a trónon.
