Kultúra

A háború sámánja

Az Oscar-jelölt film azzal indít, hogy a főhős megöli a szüleit, s azzal zár, hogy megszüli saját gyermekét. Egy afrikai gyerekkatona története.

Ölni is, életet adni is kényszerül. Nem gonosz, nem jó; nincs is ezeknek a szavaknak semmi értelme ott, ahol az emberi életnek sincs sem értelme, sem értéke. A kislányt 12 évesen rabolja el, s kényszeríti őserdei gerillaharcra valamely meg nem nevezett afrikai állam paramilitáris felkelő alakulata (a filmet Kongóban forgatták, ahol igazán nem kellett messzire menni hasonló sorsokért). Az animista szellemhitben élő, tárgyaknak, ráolvasásnak, átoknak feltétlen varázserőt tulajdonító harcosok boszorkánynak, látónak vélik a kislányt (semmi esetre sem sámánnak: a magyar cím félrevezető), s a gyerek csakugyan érzékeli, de nem a legyőzendő ellenség állásait, hanem a hiábavalóan, esztelenül és kegyetlen módon meggyilkoltak lelkeit, akik nem nyughatnak békében, mert nem is élhettek békében. A film mintegy magáévá teszi ezt a sajátos tudatállapotot: ennek a fátylán át engedi látni, miken megy keresztül a gyorsan nővé érő, szökése után a szerelem boldogságát néhány hétig megélő, ám férje lemészárlása után a lázadók táborába újra visszahurcolt, s ott a parancsnoktól teherbe eső lány. Körülötte a természet befogadó, szerető, óvó egyedül; a fehér sárral bemázolt testű kísértetek riasztóak, de nem ellenségesek; ahol viszont az élő, sorsát még alakítani képes ember megjelenik, ott vele együtt megjelenik a fenyegetés is. A kegyetlen akciók bemutatását meg nem kerülő filmet sajátos belső monológ kíséri, amely egyszerre vallomás a nem kívánt magzatnak, s ima az ismeretlen istenséghez, hogy adja meg mégis e nem kívánt jövevény szeretni tudásának képességét.

A forgatókönyv ugyan maga fikció, ám Afrikában harcolni kényszerített gyerekek élményein ill. könyvein alapul; a film főszerepére írástudatlan, hajléktalan utcagyerekként kiválasztott, átütően tehetséges Rachel Mwanza a legjobb alakítás díját nyerte el a Berlini Filmfesztiválon; az operatőr, Nicolas Bolduc hallatlan érzékeny kézikamerás felvételei csakugyan az események részesévé teszik a nézőt. Mégis: minden érdeme és az alkotók minden jó szándéka ellenére látszik a filmen, hogy ügyes kezű profik munkája. Akik értő szemmel állították össze a sztorit úgy, hogy minden fordulata hatásos és mondanivalótól roskadozó legyen; pontosan tudják, mennyire piacképes manapság az általuk keltett megrendülés; a vissza-visszatérő belső monológ által gondoskodnak róla, hogy a humanista üzenet mindenkinek a szájába legyen rágva (jelzem: az eladdig bantu nyelven beszélő kislány következetlen módon franciául szólítja meg születendő gyermekét); jó kis zenékkel szépen összefésülték és fogyaszthatóvá tették a szenvedést.

Ajánljuk: mindazoknak, akikben megvan a kellő érzékenység mások szenvedései iránt.

Nem ajánljuk: azoknak, akik nehezen viselik, ha a film végén nem jön se Rambo, se más szuperhős, hogy igazságot osszon.

TPP

Rendező: Kim Nguyen. Szereplők: Rachel Mwanza (Komona), Alain Lino Mic Eli Bastien (parancsnok), Serge Kanyinda (varázsló), Mizinga Mwinga (a Nagy Tigris),Ralph Prosper (Hentes), Jupiter Bokondji (a Nagy Tigris varázslója), Diane Uwamaharo (narrátor: Komona hangja). Forgalmazó: PARLUX Entertainment.

Hazai bemutató: június 27.

 

 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik