A Midnight in Paris (Éjfél Párizsban) című keserédes komédia az amerikai rendező első játékfilmje, amelyet teljes egészében a francia fővárosban forgatott. A filmnek azonban – mint ahogy azt a Libération című napilap megjegyezi – nem Párizs földrajzi és társadalmi valósága a témája, hanem a fények városához kapcsolódó álmok és illúziók világa.
“Woody Allen előző életeire emlékezik. Kiválóan kezeli a nyelvet, folyékonyan beszél. Akkora zseni, mintha már nem is élne. A teljes életműve felrajzolódik mögötte, amelyet szkeptikus mosollyal szemlél, és minden évben kiegészít. Inspirációja kifogyhatatlan. És a fantázia engedelmeskedik neki” – írta a film kapcsán a Le Figaro.
A Le Monde szerint New Yorkhoz hasonlóan Woody Allen egy képzeletbeli Párizst filmez, amely “segít számára túlélni azt, hogy öregnek, gyengének, zsidónak és neurotikusnak született egy olyan világban, amelyben az erő, az igazságtalanság és a kegyetlenség uralkodik”. Filmjein keresztül élhetővé teszi azt a pánikot, amely saját személyiségét és filmbeli alteregóit jellemzi a valós élettel szemben – hangsúlyozta a francia lap.
A The Hollywood Reporter cannes-i különkiadása szerint a Midnight in Paris Woody Allen legjobb munkája, a Screen Daily című filmes lap szerint pedig az amerikai rendező egy szórakoztatóan és elegánsan felépített, valamint történetben, humorban és kulturálisan is gazdag szerelmes levelet küldött Párizsnak. A kiváló szereposztás (amelyet minden kritika dicsér) és a csodálatos helyszínek pedig a lap szerint olyan nézőket is megszólíthatnak, akik nem tartoznak Woody Allen törzsközönségébe.
