A feljegyzések szerint 765 éve, 1253. október 17-én, a bretagne-i Kermartinben született Yves Héloryt (itthon keresztneve alapján Szent Ivóként ismert) apja korai halála után erősen vallásos édesanyja nevelte. Állítólag sokszor mondogatta gyermekeinek: „Élj úgy, hogy szent lehess!”, de valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy egyikük szó szerint veszi az iránymutatást.
A gyengék érdekeit tartotta szem előtt
Yves filozófiát, teológiát, kánonjogot és római jogot tanult, majd tanulmányai végeztével visszatért szülőföldjére, ahol diakónusként, majd 1284-től papként szolgálta az egyházat, illetve a helyi ügyekben eljáró bíróként, tulajdonképpen egyfajta községi elöljáróként is kamatoztatta tudását.
Jogon pallérozódott csavaros eszét azonban nem a hatalmasok érdekében használta, hanem azzal vált híressé, hogy döntéseiben mindig a szegények, és különösen az özvegyek és az árvák érdekeit igyekezett képviselni, miközben az igazsághoz is ragaszkodott, ítéleteit a források szerint a vesztes felek is tisztelettel vették tudomásul. Fellépett a hozzá tartozó terület földesúri adóztatása és bármiféle igazságtalanság ellen is, ha visszaélést tapasztalt.
Kacatokkal volt tele a kincses ládikó
Egy történet szerint ügyes-bajos dolgai Orléans-ba szólították, ahol egy özvegyasszonynál szállt meg. Az asszony egy nap könnyek között fogadta: szállást adott ugyanis két férfinak, akik a gondjaira bíztak egy kincsekkel teli ládikót azzal, hogy csak akkor adhatja ki, ha mindketten érte jönnek. Néhány nappal később egyikük visszatért, és meggyőzte az asszonyt, hogy el kell vinnie a ládát, hogy a másik férfit kiválthassa a fogságából.
Persze nem tért vissza, a másik férfi viszont megjelent, majd beperelte az asszonyt, mivel nem tartotta be az eredeti megállapodást. Yves felszólalt a bíróságon az özvegy érdekében, és a felperest kérdőre vonta, most miért egyedül jár el a ládikó ügyében. Jelenjen meg a másik férfi is!
Miután a bíró helyt adott a kifogásnak, a felperes visszalépett volna a vádtól, de letartóztatták és kivallatták. Hamar megkerült a másik férfi, valamint az értéktelen kacatokkal teli ládikó is – tervük az özvegyasszony megkopasztására csúfos véget ért.
Miután Hélory 1303-ban meghalt, sokan számoltak be jócselekedeteiről, sőt hozzá köthető csodákról is, így kevesebb mint fél évszázaddal később, 1347-ben szentté is avatta VI. Kelemen pápa, azóta a jogászok, az elhagyott gyermekek és Bretagne védőszentjeként is tisztelik.
Illusztráció: Wikipedia
