A Pantheon belsejébe egyetlen forráson, a kupola hatalmas “tetőablakán”, a több mint kilenc méter átmérőjű kerek oculuson keresztül jut be a természetes fény, ahogy az eső, s néha a hó.
Giulio Magli olasz történész, az ókori építészet szakértője, valamint Robert Hannah, az új-zélandi Otago Egyetem ókortudósa arra jött rá, hogy márciusban, a tavaszi napéjegyenlőség idején, pontban délben az oculuson keresztül bejutó fényoszlop megvilágítja a Pantheon impozáns bejáratát. Hasonló fényeffektus figyelhető meg április 21-én, amikor a rómaiak városuk alapítását ünnepelték.
A pontos mérnöki számításoknak köszönhetően az ünnepségekre összegyűlt rómaiaknak színpompás előadásban volt része – a napsugarak mintegy az istenek sorába emelték az uralkodót.
“Mintha a Nap maga invitálta volna a császárt a Panteonba, amelyet az összes isten templomának szánták. A jelenetet mintha egy filmstúdió szakemberei világosították volna be” – magyarázta Giulio Magli professzor, hozzátéve, hogy a rómaiak hite szerint napéjegyenlőségkor került a császár a legközelebb az istenekhez.
“Dicsfény ragyogta be a császárt és Róma hatalmát. Az egyiptomiakhoz hasonlatosan a Nap különleges jelentőséggel bírt a rómaiak számára. Apollót a Nappal azonosították, Nero császárt a görög napisten, Héliosz alakjában ábrázolták” – hangsúlyozta Giulio Magli.
A Pantheont az összes isten templomaként építtette Marcus Vipsanius Agrippa harmadik konzulsága idején, Kr.e. 27-ben.
Az épület két alkalommal is leégett: Kr. u. 80-ban Dominitianus építette újjá, ám az épület 110-ben ismét megsemmisült.
Ma ismert formáját Hadrianus császár idején nyerte el, aki szinte az alapjaitól építette újjá 126-ban (más források szerint 125-ben vagy 128-ban).
202-ben Septimius Severus és Caracalla utasítására ismét restaurálták az épületet.
A Pantheont 609-ben IV. Bonifác pápa szentelte keresztény templommá, amelyet Szűz Máriának és az összes keresztény vértanúnak ajánlott, neve pedig Santa Maria Rotonda lett. A templom sírboltjaiban nyugszik két olasz király – II. Viktor Emánuel, valamint I. Umberto.
