Mostanában szinte egymásnak adják a Parlament neogótikus kilincseit a nyugaton problémákkal küzdő keleti vezetők. Nemrég Vlagyimir Putyin járt Budapesten, most pedig Törökország elnöke, Recep Erdogan. Nézzük meg, milyen tanulságokat lehet levonni a látogatásból.
Fegyvert, vagy valami hasonlót veszünk Törökországtól
Elsőre nem tűnik jó ötletnek, de még valami jó is kisülhet belőle. Orbán Viktor bejelentette, hogy a magyar haderő elmaradt fejlesztéseit a törökök segítségével fogjuk pótolni. Hatalmas kérdés, hogy ez mire vonatkozott, az eszközökre, vagy a szakértelemre.
Eszközökből ugyanis nem állnak jól a törökök, a két legnagyobb gyártó egyértelműen az Egyesült Államok és Oroszország. Ha mégis gyártanának valamit a törökök, annak Orbán számára meglenne az az előnye, hogy egyetlen nagyhatalmat sem idegesítene fel vele. Törökország a NATO második legnagyobb hadereje, így az amerikaiak nem panaszkodhatnak rá, és Oroszországgal gyakran kvázi szövetséges politikát folytat a Közel-Keleten.
A török hadsereg ráadásul hagyományosan nagyon jónak számít, bár az utóbbi pár év eseményei ezt nem írták alá. A törököknek ugyanaz lehet a baja, mint az amerikaiaknak, hogy ha egy haderő nagyon sokáig egy felkelés leverésével van elfoglalva, akkor elsorvad a többi katonai feladatra kitalált izomzata. Márpedig a török hadsereg az utóbbi pár évtizedben kizárólag a kurdok zaklatásával volt elfoglalva.
Elanyagolható gazdasági együttműködéseink lesznek
Orbán arról beszélt, hogy a hatalmas török gazdasággal még mindig nem sikerült megugranunk az ötmilliárd dollár feletti kereskedelmet, ami nem jelentős tétel. Ez azért is érdekes, mert a török gazdaságnak most nagyon nagy szüksége lenne a külföldi tőkére, hiszen a csőd szélén állnak. Ennek ellenére csak olyan jelentéktelen együttműködések hangzottak el, mint a vízügy, és a mezőgazdaság. Magyarország valójában egyikben sem nagyhatalom, csak szeretünk úgy csinálni.
Magyarországon nincsenek olyan problémák, mint Nyugaton
Erdogan nemrég Németországban járt, ahol egyre durvább tiltakozásokba futott bele. A németeknél ugyanis még akkor is nehezen tudják lenyelni azt, amit Erdogan otthon a sajtóval és az ellenzékkel csinál, ha tudják, hogy fontos szövetséges.
Nálunk ilyen nem fordult elő. Orbán megjegyzést is tett arra, hogy a Nyugatnak ki kellene találnia végre, mit akarunk csinálni Törökországgal, mert ez a finnyáskodás nem egyenes dolog. Mi mondjuk tényleg nem finnyáskodunk, ha Erdoganról van szó.
A magyar kormánysajtó bárkit túl tud csicskulni
Ellenzéki lap nem tehetett fel kérdést Erdogannak. A török lapok viszont legalább arra figyeltek, hogy valódi kérdéseket tegyenek fel neki. Az Origo ezzel nem foglalkozott, és Kovács András úgy felkérdezte az újságírókat ezrével bebörtönző törökök elnököt, hogy a feje majdnem beleütődött a csillárba.
Kovács kérdése az volt, hogy mit szól ahhoz, hogy a nyugati sajtó rágalmaihoz képest Erdogan nagyon is népszerű a nyugaton élő törököknél. Erre még a meglepett Erdogan szeme is kitágult, majd mosolyogva mondott valamit arról, hogy köszöni.
Erdogan megköszönte, hogy feltétel nélkül mellette vagyunk
Először azt, hogy a nyugati országok közül egyedül mi vettük komolyan az Erdogan legfontosabb ellenfelével, Fetullah Gülen prédikátorral szembeni propagandát, és azonnal ellenőriztük a gülenizmussal vádolt budapesti török iskolát. Erdogan Gülent vádolja az ellene megkísérelt puccsal, és a gülenizmus vádja Törökországban szinte azonnali börtönbüntetést jelent.
Azt is megköszönte, hogy Orbán azonnal gratulált ahhoz, hogy nyert a népszavazáson, amivel a török demokráciát gyakorlatilag autoriter elnökséggé alakította át.
Orbán Viktor rettenetesen fáradtnak tűnt
A miniszterelnök most jött vissza az egyhónapos nyaralásáról, de máris olyan megviseltnek tűnik, mint aki most nyomott végig egy hosszú kampányt. Pedig a kampány még csak most jön.
