Négy évvel ezelőtt azt hittem, megütöttem a főnyereményt, és megtaláltam a várva várt boldogságot az életemben. Férfias, kedves, tisztelettudó férfit ismertem meg a páromban, de a kezdeti szép időszakot egyre inkább kezdte beárnyékolni a féltékenység. Nagyon hamar összeköltöztünk, amit meg is bántam, egyre több szankciót vezetett be az életemben, például az összes férfi ismerősömet törölnöm kellett a Facebookról. Gondoltam, ha ez az ára a nyugalomnak, akkor legyen. De nem lett nyugalom, sőt, minden mozdulatomat lesi, és alaptalanul gyanúsítgat, szinte már mindennel azt sugallom, hogy szeretőt tartok, pedig nem. Ezekből vérre menő vitáink vannak, és a szajha összes szinonimáját megkaptam. Ha nélküle megyek el valahova, akkor csörög a telefonom azonnal, ha a barátaim hívnak, már nem merem felvenni a telefont. Nincs magánéletem, nincsenek barátaim, csak ő maradt, de már a nőiességemet teljesen kifacsarta belőlem és önbecsülésem sincs sok.
Az olvasói levelet Zsófi (ál)nevű olvasónktól kaptuk, aki a féltékenység témájában írt nekünk, bár az izoláció, ami ezzel együtt jár, sajnos a lelki erőszakra jellemző cselekvések sorozata.
Mit lehet tenni?
A féltékenységnek többféle árnyalata van, de egyetlen dolog okozza minden esetben: a félelem. Általában a másik elvesztésétől való félelem az, ami némelyeket az őrületig hajt, de az irigység és a tulajdonosi szemlélet is erősen közrejátszanak ebben. Annak, ha valaki eltiltja a szerelmét mindenkitől, és még a légyre is betegesen féltékeny, semmi köze a szerelemhez. Téves tehát azt gondolni, hogy a féltékenység a szerelem fokmérője. Olvasónk nehéz helyzetben van, leginkább azért, mert abban a hitben él, hogyha enged a férfinak, akkor nyugalom lesz az életükben. Nem lesz. A féltékeny ember nem a másikat félti, hanem önmagát, a birtoklásra irányuló cselekedeteit pedig kiterjeszti a partnerére. Ez egyfajta túlzott függőség.
A megoldás az lenne, ha minimum két estét a hétköznapokban külön töltenének, és idővel kialakulhat az a biztonság érzés a férfiban, hogy nem veszíti el akkor sem a másikat, ha az külön életet is él. Sok esetben ez a cselekvés csak olaj a tűzre, és még több bántás, lelki erőszak következik. Ekkor sajnos a megoldás a saját mentális egészség érdekében a menekülés, és ki kell szakadni a beteges környezetből.
A házasság sem megoldás, ha esetleg valaki azt hinné, megoldódhat minden az oltár előtt. Rengeteg férfinél és nőnél pont az ellenkezője történik, az addig csak lappangó féltékenység felerősödik, elviselhetetlenné válnak a mindennapok, esetleg fizikai erőszak is jelen lesz. A mentálisan egészséges felnőtt ember autonóm személyiség, érti, tudja és elfogadja, hogy a szerelmének is van saját élete, barátai, családtagjai. A jó kapcsolat titka az autonómia, ha mindenkinek van saját élettere, amit épít, ápol.
A féltékeny ember pont azt idézi elő, amitől a legjobban tart, és valóban elveszíti a partnerét, a fájdalom és a félelem a következő kapcsolatában is jelen lesz: az ördögi körforgásból egyéni terápiával ki lehet jutni.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
