Fotó: HBO
A Terápia eredetileg izraeli sorozat. Mennyire magyar problémákról van szó a hazai adaptációban?
A magyar forgatókönyv írói az izraeli sorozatot vették alapul, és írták át a hazai viszonyokra. Ez nem annyiból állt, hogy átkeresztelték a neveket. Miután ezek pszichológiai esetek, így mindenkinek a múltjáról, felmenőiről, neveltetéséről is szó van, meg kellett tehát keresni a mi életünkre jellemző helyzeteket. Elég komoly átdolgozást igényelt a sorozat, miközben a történetek fonala jól felismerhető, lényegében azonos. De sosem magában a történet számít. Shakespeare sem talált ki életében egy történetet sem, kizárólag átdolgozott.
Amerikában, Izraelben nagyon elterjedt, egyesek szerint egyenesen divat pszichológushoz járni. Magyarországon ez nem így van, noha tele vagyunk kibeszéletlen dolgokkal egyénileg is, társadalmilag is. Egy ilyen sorozat mennyiben járulhat hozzá ahhoz, hogy jobban kibeszéljük a dolgainkat?
Ez egy televíziós film, ami azt sugallja, hogy a konfliktusok megoldásában hasznos lehet a megértés. Mindig sokat beszélünk a „másik”-ról, és ritkán arról, (szinte soha) hogy először önmagunkat kell revízió alá vennünk, aztán a másikat, és ez együtt talán elvezethet valamiféle megértéshez. Egy ilyen sorozat minta lehet arra, hogy ez a stratégia kivezethet bizonyos zsákutcákból. Egy sorozat ennyit tud tenni. A nagy társadalmi kibeszéletlenségeket, amelyek sok száz éve gátolnak és feszítenek bennünket, magyarokat, nem tudja megoldani.
Mennyiben lehet összehasonlítani a Terápiát az olyan típusú konfliktusokat feldolgozó televíziós műsorokkal – például az egykor népszerű, Ranschburg Jenő által „szakértett” Családi körrel -, ahol egy-egy szakember, pszichológus segítségével beszélgetnek különböző konfliktusokról?
Nem örülnék, ha valakinek a Családi kör jutna eszébe a sorozatról. Az egy oktató szándékú műsor volt. Egyébként a maga nemében pompás, teszem hozzá. A Terápia nem didaktikus sorozat, hanem egy film, ami a művészet hatásaival él, és a tanulságot nem a szakértő vonja le helyettünk.
Nem idegen tőled a pszichológia. Egyetemi tanulmányokat is folytattál e témában. Ez a tapasztalat mennyire segített a terapeuta szerepének megformálásában?
Két évig hallgattam pszichológiát (is), amikor egy Phd-dolgozatot készítettem elő. Némileg nyilván segített András megformálásában, hogy nagyjából tudtam, miről van szó. De a pszichológiai gondolkodás az egész 20. század egyik alapélménye. Sem a 20. századi irodalom ( nem csak József Attila vagy Thomas Mann), se a képzőművészet, se a modern létezés nem érthető meg e közelítés nélkül. Voltak korok, amikor nálunk is iskolateremtő pszichológusok működhettek, de a totalitárius rendszerek nem szeretik ezt a tudományt. Mert a pszichológia épp arra kíváncsi, amire e rendszerek nem akarják, hogy kíváncsi legyen az alattvaló. De a 60-as évektől azért újra lehetett pszichológiával foglalkozni, és foglalkoztak is. Nem hiszem, hogy ismeretlen lenne ez a terület Magyarországon.
Sőt, mostanában kifejezetten divat. És ez ki is termeli magából az üzleti alapon működő kókler pszichológiát…
Minden tudománynak megvannak a hígult és ostoba haszonélvezői. Itt is ez a helyzet.
Mennyi improvizációt hagytak a rendezők, Enyedi Ildikó és Gigor Attila a felvételek során? Mennyire volt például kötött a párbeszéd?
Száz százalékig. A próbákon még alakítottuk a szöveget, ott még a rendezővel és a partnerrel „reszeltünk” a dialógokon, de a felvételeken már nincs terep az improvizációra.
Mennyiben volt más dolgozni Enyedi Ildikóval és Gigor Attilával?
Három szálat vitt Enyedi Ildikó, kettőt Gigor Attila. Enyedivel dolgozni életre szóló élmény, Gigorral szintén nagyon jó, nagyon egymásra hangolódtunk, kiderült, még a humorunk is hasonló. Semmi rosszat nem tudok elmondani róluk, ha dicsérem őket, egyébként szívesen, az meg bizonyára unalmas.
A sorozat úgy épül fel, hogy nyolc héten keresztül a hét azonos napjain ugyanazok a páciensek jelennek meg András rendelőjében. Pénteken viszont ő maga megy el egy másik pszichológushoz, hogy tisztázza a betegeinél nem kevésbé bonyolult helyzeteit.
A nyolc hét alatt nagyon sok izgalmas dolog derül ki minden szereplőről. A terapeuta és a páciensek közötti kapcsolat is egyfolytában alakul, hol jól megértik egymást, hol eltávolodnak egymástól, akár össze is balhéznak.
András milyen ember, kielemezte?
Ő egy első osztályú szakember, aki azonban a saját életére nem lát rá, ahogy a sebész sem tudja megoperálni magát. Néha hibázik a terápiák során is. Szerencsémre gyarló alak, tehát jó szerep.
Ahhoz szoktunk, hogy a mai mozi hihetetlen gyors és látványos. Itt viszont nincs semmi autósüldözés, robbanás, pörgés, tulajdonképpen beszélgető embereket látunk nyolc héten át napi fél órában. Milyen fogadtatásra számít?
Ezek éppolyan izgalmas epizódok, mint ha tele lennének autósüldözéssel. Az egész egy nyomozás, egy krimi. A szereplőkről szép lassan sok olyan dolog derül ki, ami még önmaguk előtt is titok. A szereplők életük legnagyobb krízishelyzetében vannak. A terapeuta is és a páciensei is. Ezek véghelyzetek. Van is, aki nem éli túl. Itt épp úgy meg lehet halni, mint az autósüldözésben. És ezt a néző pontosan érzi, a kezdetektől. Talán még hálásak is lesznek érte, hogy nem füstpatron-pukkanásokat kell ezúttal nézni, hanem arcokat.
