37 éves vagyok, két évvel ezelőtt váltam el a feleségemtől. Ma már tudom, hogy azért ment tönkre a házasságunk, mert nem passzoltunk egymáshoz. Azóta próbálkozom társat találni, igyekszem nem elkövetni ugyanazt a hibát, de lehet, hogy pont ez a probléma, nem tudom. Amióta egyedül élek, háromhavonta másba vagyok szerelmes, és mindegyik gyorsan el is múlik. Pincérlányba, kollégába, ismeretlenbe, bárkibe beleszeretek, de egyik sem lesz tartós. Mit tegyek, hogy végre társat találjak? Kezdem azt hinni, hogy velem van a baj.
Az olvasói levelet Oszkártól kaptuk, akinek természetesen nem ez a neve. Olvasónk plátói szerelmekben él, úgy tűnik, a válása után mintha újra kamaszkort élné.
Mit lehet tenni?
A párválasztásban szerepet játszanak a korábbi kapcsolatokban átélt vagy át nem élt szükségletek is. Azaz meghatározó lehet, hogy valaki az alapvető igényeinek kielégítését keresse az új partnerben. Különösen igaz ez az elváltakra, hiszen a már átélt jó dolgokat újra meg szeretnék élni, és ami pedig nem ment jól, vágyják, hogy megéljék végre pozitívan. Csakhogy ennek hátulütője lehet az, ha valaki a tökéleteset keresi, és pontosan a csalódások is ehhez vezethetnek.
A válasz tehát az, hogy amennyiben az eddigitől eltérő módon igyekszik ismerkedni, és tudatosan odafigyel arra, hogy milyen emberrel találkozik, több racionalitással gondolkodva, akkor esélyes, hogy a plátói szerelem hullám eltűnik. A plátói szerelmek fő jellemzője, hogy a beteljesülés valamiért nem történik meg. Ez csalódással is járhat, kudarcélményekkel, de a jó az, hogy ezek a szerelmek építik a személyiséget. A szerelmet ugyanis nem készen kapjuk, hanem megtanuljuk, és ebben segítenek ezek a röpke párhónapos szerelmek is.
Amire figyelni kell az ismerkedéskor, ha tartós társat választunk:
- tudatosítsuk saját vágyainkat, szükségleteinket;
- figyeljük meg a partnert, az ő szükségleteit, elvárásait;
- minél szélesebb értelemben ismerjük meg egymást;
- ellenőrizzük egymás viselkedését társaságban, a szülőkkel;
- vizsgáljuk meg, milyen kompromisszumot kell kötnünk;
- beszéljük meg a partnerrel a várható nehézségeket a közös élettel;
- és nem árt odafigyelnünk a barátok, szülők véleményére, de csak átgondolás szintjén;
- a felmerülő konfliktusokban igyekezzünk beleélni magunkat a másik helyzetébe.
Mindezt nehéz lehet nyomon követni egy kezdődő kapcsolatban, mégis, már az első pár hétben könnyen eldőlhet, hogy van-e értelme folytatni, vagy sem. A szerelem lángja pár hónapos kapcsolatban is tud nagyon szépen égni, de pont ezért lehet később fájó a kudarcélmény. A tudatosság segíthet abban, hogy az egyik plátói szerelemből végre tartós, hosszú távú párkapcsolat legyen.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
