Régi ismerősként üdvözölték az Európai Parlament képviselői Joaquín Almunia gazdasági és pénzügyi biztost, hangsúlyozva, hogy örülnek, amiért jelenlegi munkáját folytathatja majd. Ugyanis Almunia az egyetlen a Barroso-bizottság „régi” tagjai közül, aki eddigi területén maradhat.
A meghallgatást a hivatalban lévő biztos aktualitásokról történő kérdezése jellemezte. Ennek során a legtöbbet tárgyalt a téma a görög statisztikahamisítási botrány, a gazdasági növekedés, valamint a gazdasági kormányzás volt. Viszonylag ritkán került szóba a leendő új, 2007-2013 között esedékes közös költségvetés körüli vita, míg az új tagállamokból egyebek között az ERM-tagság optimális ütemezéséről kérdezték.
A stabilitási paktum kapcsán Almunia emlékeztetett, hogy nem a Bizottság volt az, amelyik azt bizalmi válságba sorolta, hanem az EU Tanács, amelyben egyes tagországok el tudták érni a bizottsági kezdeményezések blokkolását. A pénzügyi biztos szerint a történtek után a legfontosabb a paktum átláthatóságának és hitelességének a helyreállítása.
A stabilitási paktum hitelességének a helyreállítását a „régi-új” biztos amúgy nem a szankciók, vagy a szigor fokozásában látta, hanem a gazdasági háttér erősítésében, valamint a paktum és a közös gazdaságpolitikai irányelvek kidolgozása és menedzselése közötti szorosabb összhang javításában. Miként fogalmazott: nem tekinti célnak, hogy a gazdasági-monetáris uniót szankciókkal és fenyegetésekkel kormányozzák. Ehelyett egyebek között a tagországok gazdaságpolitikái közötti hatékonyabb koordináció szükségét hangoztatta.
Amikor emlékeztették a leendő alkotmányos szerződésben – a gazdasági kormányzás kapcsán – meghúzott határokra, Almunia válaszában arról beszélt, hogy helyenként a gyakorlatban tudni kell „túllépni az alkotmány betűjén”. Visszautalt arra, hogy a maga idején már Jacques Delors hajdani bizottsági elnök is alapvetésnek nevezte a szorosabb gazdasági koordinációt a tagok között. A nemzeti költségvetések kimunkálása értelemszerűen nemzeti hatáskörben van, ám ha emögé aztán mindenki beássa magát, akkor ezzel komoly lehetőségek kiaknázásától fosztja meg magát az Unió – vélte a jelenlegi és jövőbeni gazdasági-pénzügyi biztos.
A gazdasági növekedés alakulásáról szólva Almunia úgy vélte, hogy a jelek szerint az akár jobb is lehet a vártnál, de elmarad a világpiaci versenytársakétól. Másfelől viszont a növekedés valójában közel van az EU jelenlegi gazdasági potenciáljához. Más szóval – mutatott rá -, igazából nem a növekedés az, ami relatíve alacsony, hanem maga a növekedési potenciál. Mindezt egyebek között a kutatás-fejlesztésben és általában az innovációban főként az Egyesült Államokhoz mért elmaradás magyarázza – tette hozzá.
A görög statisztikai botrány kapcsán főként német képviselők azt firtatták, nem érez-e ellentmondást abban, hogy miközben a Bizottság büntetni akarja Németországot a költségvetés túllépéséért, addig nem beszél szankciókról az ugyanezen költségvetésről félrevezető statisztikai adatokat közlő görög kormánnyal szemben. Mindezekre válaszolva Almunia azzal védekezett, hogy a költségvetés túlzott és tartós túllépését szerződésben lefektetett szabályok szankcionálják, míg a valótlan statisztikák szolgáltatásának esetére az alapokmány nem ír elő ilyet.
Annak lehetőségét többször is megemlítette, hogy az utóbbi miatt esetleg szabálysértési eljárás indul majd Athén ellen, miközben azt sem tartotta kizártnak, hogy más vonatkozásban a Bizottság kétségbe vonhatja Görögország jogosultságát bizonyos kohéziós támogatásokra. De hangsúlyozta, hogy ez nem közvetlenül a félrevezető statisztikai tájékoztatásért következik majd be, lévén, hogy nincs automatizmus a két dolog között. Úgy vélte egyúttal, hogy megítélése szerint a görögök által nyáron beterjesztett statisztikák már úgymond a valós helyzetet tükrözik, és jelezte, hogy egy bizottsági küldöttség a héten ezeket még egyszer a helyszínen ellenőrzi, és a felmérés eredményei ismeretében döntenek a „hogyan továbbról”.
A leendő (2007 utáni) közös költségvetési ciklusról szólva Almunia úgy fogalmazott, hogy „teljes egészében támogatja” a Prodi-bizottság által asztalra tett formális javaslatot, beleértve az abban lehetőségként jelölt 1,24 százalékos küszöböt. Hozzátette: „Tudom, hogy a tényleges büdzsé sohasem érte el ezt a plafont, de úgy vélem, hogy ez a szám fejezi ki a legjobb egyensúlyt az Unió tényleges gazdasági képessége és a közös politikák és szolidaritás iránti felelőssége között”.
Külön kérdés firtatta azon – főként francia – aggodalmakkal kapcsolatos véleményét, amelyek a befektetőknek a régi országokból az újakba történő túlzott arányú áttelepülésétől tartanak. Almunia szerint valójában semmi egyéb nem történik, mint hogy a tagországok között „igazi konvergencia” megy végbe, amiben „valamennyi tényező” természetszerűleg érintett, s ami „minél gyorsabban történik, annál jobb”.
Az egyik új tagállam képviselője az EU közös árfolyam-mechanizmusához (ERM-2) történő csatlakozás optimális idejéről kérdezte, ám Almunia kitérően azzal felelt, hogy „nem volna racionális, ha mi akarnánk megítélni az egyes országok készségét és képességét a csatlakozásra”, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.
