Hültl Hümér A partiumi Felsőbányán (ma Baia Sprie, Románia) született, testvére Hültl Dezső építész tervezte a pesti piarista székházat – évtizedekig ez volt az ELTE bölcsészkarának központi épülete. Orvosi diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán szerezte meg 1891-ben, majd a Stefánia Gyermekkórházban lett segédorvos. Műtőorvosi képesítésének megszerzése után 1895-től három éven át a Szent Rókus Kórházban dolgozott alorvosként – áll az MTVA Sajtóadatbankjának portréjában.
Maszk, kesztyű és jód
Volt a Szent László Kórház sebészorvosa, a Poliklinikai Egyesület kórházának, majd a Szent István Kórház I. sz. sebészeti osztályának főorvosa, 1919-től a Szent Rókus Kórház I. sz. sebészeti osztályának főorvosaként is dolgozott. A budapesti egyetem orvoskarán magántanárként oktatott sebgyógyítást, 1915-től a gyakorlati sebészet rendkívüli tanára volt. Az első világháborúban honvéd törzsorvos, a Pannónia utcai hadikórház parancsnoka volt, több száz ápolónőt képzett ki tanfolyamokon.
Nyugdíjba vonulása után, 1935-ben a törvényhozás felsőházának tagja lett, az Országos Orvosszövetség elnökeként megszervezte a keresőképtelen orvosok, az orvosok özvegyeinek és árváinak rendszeres segélyezését. A hagyomány az ő nevéhez fűzi a sebészi maszk és a kesztyű használatának magyarországi bevezetését és a műtéti terület jódtinktúrás lemosása. Szintén ő vezette be, hogy műtét előtt a sebészek kirajzolják a metszés irányát a bőr műtéti felületén.
Gyomorvarró gép
Az általa szerkesztett gyomorvarrógépet, amelyet Fischer Győző szerszámkészítő gyártott, 1908-ban szabadalmaztatták. Használata jelentősen csökkentette a műtétek idejét, valamint a sebfertőzés és hashártyagyulladás kockázatát, hiszen a hasüreg nem szennyeződött. Az eredeti gépezet négysoros varratot készített fémkapcsokkal, de alkalmazása nehézkes volt, nemcsak súlya miatt, hanem azért is, mert a forró vízzel történő fertőtlenítés után hosszú idő alatt hűlt le, ráadásul nagyon drága volt – nem csoda, hogy a világon mindössze ötven darabot használtak belőle.
A találmányt Petz Aladár, a budapesti I. sz. Sebészeti Klinika tanársegédje fejlesztette tovább, az általa módosított kisebb, könnyebb és egyszerűbb gyomorvarrógépet 1920-ban próbálták ki sikerrel a győri Szentháromság Kórházban. Hültl, miután meggyőződött a készülék tökéletes működéséről, gratulált a feltalálónak, és rendkívül nagyvonalú volt, saját gépének további gyártását beszüntette. Hültl Hümér és Petz Aladár neve összeforrott a gyomorvarrógéppel, találmányuk az egész világon elterjedt.
Hültl Hümér 1940. január 18-án hunyt el, a budapesti Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra.
(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Fortepan)
