Magyarország ásványvíz-nagyhatalom: geotermikus adottságainkkal Európában csak Izland, Franciaország és Olaszország versenghet. Hazánkban ma százhúsz kút és forrás ad elismert, természetes ásványvizet, ezek felét pedig palackozva is megtaláljuk a boltok polcain. Az egy főre jutó fogyasztásunk meredeken nő: az 1991-ben még csak négy liternyit vettünk, 2017-ben azonban már minden magyar torkán 125 liter csúszott le belőle.
A magyar ásványvizek és gyógyvizek közel másfél évszázaddal ezelőtt kezdték meg világhódításukat, a századfordulón pedig már egyedül a Saxlehner cég év tizemillió palackot szállított külföldre a Hunyadi János, a Ferencz József és az Apenta néven forgalmazott vizeikből.
De vajon milyen vizuális eszközökkel igyekezték vásárlásra csábítani a gyártók a magyarokat? A századforduló utáni időszak ásványvízreklámjai közül szemezgettünk.
Bártfafürdői égvényes sós-vasas savanyúvizek, 1900 körül
Újvidéki Orient, 1900
Csillaghegyi forrásviz – járványoknál nélkülözhetetlen, 1900
Teplitzi Városforrás – kiválóan kellemes üdítő és egézséges asztali ital, 1910-es évek
Szent Margitszigeti Üdítővíz, 1900
Mióta Paptamási vizet iszom, nincsen semmi bajom, 1910-es évek
Rohitsi Tempel-forrást isznak azok, kik ásványvizeket megitélni tudnak
Kristály ásványviz – baktériummentes, üditő, egészségünk érdekében óvakodjunk az utánzatoktól
Luna forrás, 1910-es évek
Muschong Buziási “Phönix” savanyúvize, 1910-es évek
Előbb Tömördi Pannonia keserűvíz, 1920-as évek
Kékkuti viz, 1920-as évek
Mégis csak a legjobb a petánczi savanyúvíz, 1920-as évek vége
LUNA ásványvíz – üdít és gyógyít, 1930-as évek
Hunyadi János – a legjobb természetes keserűvíz, 1910-es, illetve 1930-as évek
Nem kerülgeti ásítás – ha megkeresi és többször is elolvassa az Igmándi keserűviz vállalat hirdetéseit
Kristály, rajta a Szent Lukács Gyógyfürdő képével, valamint névadójával és egy oroszlánnal, 1930-as évek
