A cipzár első nagy híve az amerikai hadsereg lett

Egészen egy évszázaddal ezelőttig az embereknek mindenféle fűzőkkel vagy gombokkal kellett vesződniük, ha egy ruhadarabjukat rögzíteni akarták. Már a 19. század közepén – amikor az ipari forradalom nagy áttörései után a feltalálók egy része a mindennapi életet megkönnyítő találmányok felé fordította figyelmét – próbálkoztak néhányan az egy kézzel és egy mozdulattal használható „ruhazáró” kidolgozásával. Elias Howe, aki inkább arról ismert, hogy számos új ötlettel tökéletesítette a varrógépet, 1851-ben még szabadalmaztatta is „automatikus, folytonos ruhazár” néven futó találmányát, azonban megoldása nem volt elég praktikus, nem is került kereskedelmi forgalomba.

Jó négy évtizeddel később Whitcomb L. Judson vette fel a fonalat. A feltalálóként is tevékenykedő amerikai kereskedő egyik barátja fájós háta miatt alig tudta befűzni cipőjét. Judson igazi barátként megoldást próbált keresni a problémára, és 1893-ben be is jegyeztette „kapocszár” nevű találmányát, amely már eléggé hasonlított a ma ismeretes cipzárra, azonban az összezárandó kapcsok nem eltolva, hanem egymással szemben helyezkedtek el, ezért gyártása túl nagy precizitást igényelt, ráadásul a legnagyobb műgonddal előállított változatai is hajlamosak voltak egyik pillanatról a másikra szétnyílni. Egy-két ruhadarabon ugyan 1905-ben már megjelent a gyorszár, ám sem a ruhagyártók, sem a vásárlók nem tolongtak érte.

Judson céget is alapított a találmány gyártására, ahova 1906-ban felvette a svéd származású mérnököt, Gideon Sundbacket, akit a főnök munkájának tökéletesítésével bíztak meg. Szerencsére nem félt újragondolni a dolgot és 1913 áprilisában szabadalmaztatta is a „kampómentes rögzitőt”, azaz a Hookless Fastenert, amely már részleteiben is nagyon hasonlított a ma használatos cipzárakhoz. Néhány apróbb módosítás után az 1917-től immár „elválasztható rögzítő” néven futó termék megkezdte világhódító útját, az első nagy tételben rendelő ügyfél az amerikai hadsereg lett, az európai frontra küldött katonák ruháin és felszerelési tárgyain már ott díszelegtek a cipzárok.

Igaz, ekkor még ez az elnevezés nem létezett, angol megfelelőjét, a “zipper”-t a B. F. Goodrich cég marketingesei találták ki, akik 1925-ben a Sundback-féle rögzítővel ellátott kalucsnijuk reklámjához ötölték ki és védették le az eszköz hangját utánzó szót, amely aztán köznevesülve olyannyira elterjedt, hogy a később megszülető magyar kifejezés is ebből született.

Kiemelt fotó: Noam Galai/Getty Images/AFP