Belföld

Meghalt Demján Sándor

A második leggazdagabb magyar 75 éves volt.

Életének 75. évében hétfőn elhunyt Demján Sándor üzletember – tudatta a Gránit Pólus csoport a család tájékoztatása alapján.

A közleményben felidézik, hogy Demján Sándor 1943. május 14-én született Börvelyen.  Szakmai karrierjét 1965-ben, a Fejér Megyei ÁFÉSZ-nél kezdte. 1973-ban ő indította a Skála áruházláncot, 1986-ban megalapította a Magyar Hitelbankot. Nevéhez fűződik a Gránit Pólus Csoport, a Gránit Bank, a TriGránit Csoport megalapítása, valamint a 2003-ban létrehozott Prima Primissima Díj.

A Gránit Pólus Csoport alapító elnöke, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége ügyvezető elnöke, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke volt. 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét.

Budapest, 2016. június 21.
Demján Sándor, a VOSZ elnöke távozik a Mit szól ehhez a 21. század? címû szakképzési konferenciáról, a budapesti Kossuth Klubban 2016. június 21-én.
MTI Fotó: Marjai János

Nincsenek már Voltaire-ek, Rousseau-k

Mint októberben megírtuk, Demján Sándort a Forbes listáján a második leggazdagabb magyarként tartották számon.

2012-ben az Origonak jelentette be, hogy halála után a megmaradó vagyon 95 százalékát jótékony célra ajánlja fel, szegény gyerekek oktatására és a minőségi kultúra támogatására. Akkor arra a kérdésre, hogy nem gondolkodik-e a visszavonuláson, azt válaszolta: abbahagyja, amint a menedzserei előbb válaszolnak egy kérdésre a számítógépük segítségével, mint hogy ő a főbb összefüggéseket fejből megmondja. „Egy ilyen idősödő ember, mint én, kevesebbet kellene, hogy dolgozzon, de a krízis óta ezt nem tudtam megvalósítani” – jelentette ki.

A Népszabadság 150 leggazdagabb magyarról szóló kiadványa megemlítette róla, hogy elismert pókerjátékos. Ugyanebben a kiadványban arról beszélt, hogy versenyre, minőségre kellene motiválni az embereket.

A gyerekek oktatáshoz való joga alapvető fontosságú, de nem passzivitásra, döntés- és gondolkodásképtelenségre kell őket nevelni, hanem küzdelemre, helyes önértékelésre, kreativitásra – arra, miről ma a világ szól. Valószínűleg azért is különösen fontos ez nekem, mert én küzdő típus vagyok. Megrémülök, amikor megkérdezek fiatalokat arról, kik a példaképeik, és celebeket, TV-s szereplőket emlegetnek. Ma már nincsenek nagytekintélyű értelmiségiek, tudósok, írók, akikhez az emberek igazodhatnának, akikre odafigyelhetnének. Nincsenek már Voltaire-ek, Rousseau-k. A politikusoknak pedig már senki nem hisz – ami elnézve a teljesítményüket, természetes is

– mondta 2014-ben.

Amikor nagyon szegény voltam, arról álmodoztam, hogy egyszer én leszek az a magyar történelemben, aki a magánvagyonából a legtöbb olyan szegény gyereken segít, mint amilyen én voltam. Ezeket a támogatásokat mindig az adózott jövedelmemből fizettem. Én pontosan tudom, mit jelent egy nélkülöző gyereknek a meleg étel, vagy egy-egy fejsimogatás. Annak idején hét közben nem járhattam iskolába, mert dolgoznom kellett, és volt olyan tanár, aki vasárnap, amikor a többiek misére mentek, bepótolta velem az anyagot. Az ember a szegénységben tanul meg hálásnak lenni.

A morál arra kötelez, hogy azokban az országokban is segítsem a gyerekeket, ahol sikeresek a vállalkozásaim. Ilyen például Lengyelország.

Gazdasági sikereim lehetőséget teremtettek ezeknek a támogatásoknak megtételére, ezzel minden gyerekkori álmom és vágyam teljesült. Ha csak ennyit tettem a következő generációért, azzal is elégedett vagyok, de remélem, hogy még tehetek egyet s mást

– jelentette ki.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik