Léteznek neszek, melyek örökké visszhangzanak bennünk. Például a munkahelyemen a büfés lány hangja mindig úgy csilingel, mint jégkocka a limonádés pohárban. Kellemes.
És akad kellemetlen is. Annak a meztelen nőnek a rikácsolása alighanem sosem törlődik emlékezetemből, aki üvöltve követelt tőlem pénzt, csupán mert a szeméremajkaival nyitott ki egy sörösüveget.
Kövérkés férfi állta utunkat, s kedvesen invitált minket a hírhedt ping-pong showra. Hallottunk már róla, tudtuk, bűn a jelzett élmény nélkül hazamenni, mintha a jeruzsálemi óvárost próbálnád elhagyni valami ócska, árusoktól vásárolt kacat nélkül.
A bangkoki élmény ára, hogy fejenként minimum 150 bahtért, vagyis úgy 1200 forintért fogyasztanunk kell. Induljunk. Önmagukba torkolló kanyarok, ismeretlen utcák és egy omladozó, ázott homlokzatú házikó. Nem jó hír: megérkeztünk.
A lebuj fürdik a piros fényben, meztelen ázsiai szépség hintáztatja csípőjét a pultra tákolt színpadon. A közelében foglalunk helyet, két gin and tonicot kérünk. Mögöttünk egy angol csapat és egy német pár. Mindenki jókedvű, bízunk benne, hamarosan mi is hasonlóan érezzük magunkat. Mindenki ujjong, kivéve a barátnőmet, aki történetesen az arcára kapta a vegyes permetet. Hátrébb húzódunk.
Az intimtornaművész hanyatt fekszik és egy köpőcső tűnik fel szeméremtestében. Lő és lő és a bejárati ajtó felett himbálózó lufik sorra kipukkannak. Az angol csapat szédelegve távozik, rajtunk kívül már csak a kedves német pár élvezi a műsort. Kartonpapírból modellezett esküvői torta kerül a tribünre, rajta tucatnyi égő gyertya. A sörösüveg és a köpőcső után egy puritán szívószál a friss kellék, s az alhasból kipréselt levegő oltja ki a lángokat.
Váratlan fordulattal a németeknek el kell hagyniuk a vendéglátóipari egységet, ugyanis kiderül, lassan és keveset fogyasztanak.
Mivel mi a ping-pong show-ra hajtunk, aminek egyelőre se híre, se hamva, az erőszakos jelenetből kiindulva arra következtetünk, ideje rendelnünk egy újabb kört.
Rendelünk.
Értetlenkedve kíváncsiskodom az ellenérték felől.
– Watching the show.
Vagyis az eddig látottakat kell megfizetnünk.
Közlöm, ennyit nem áll szándékunkban perkálni.
A haragos pincér mellé két további alak szegődik, sajátságos angolsággal kiabálnak.
Álljuk a sarat.
Az est főszereplője, a meztelen lány leugrik a színpadról és még borravalót is követel a brutális összeg mellé. Félelmetes a hangja. Most nem előadóművészként, hanem civilként meztelen.
Az jár a fejemben, ha a hétköznapi helyzeteimben én is inkább pucéron próbálnám érvényre juttatni érdekemet, vajon mennyivel lennék hatékonyabb. Míg én elkalandoztam, Eszterem lealkudott kilencven százalékot, így is a dupláját fizetjük a tervezettnek, de legalább kevésbé érezzük magunkat baleknak. Fizetünk és megyünk, csak pont azt a műsorszámot nem látjuk, amivel becsalogattak minket.
Csalódottan sétálunk a neonok világította melegek utcájában. Mosolygós fiú szólít meg minket, a háta mögötti „dick” bárban hamarosan kezdődik egy ping-pong show. Visszautasítjuk az invitálást. Majd otthon azt hazudom a haveroknak, hogy láttam Bangkok legnépszerűbb turista programját.
És ha kérdezik, milyen volt, a válasz egyszerű: le- és megírhatatlan.
Kiemelt képünkön Katz Dávid és párja, Eszter
Fotó: Katz Dávid / 24.hu
