Az alábbi kép egy dán építész, Arne Jacobsen “A jövő otthona” című alkotása, amelyen ahhoz képest, hogy 80 évvel ezelőtti műről van szó, gyanúsan megbújik egy lapos képernyős televízió. Mivel a fehér vásznon egy felirat szerepel arra is gondolhatnánk, hogy egy posztmodern festmény lehet, azonban igazán furcsa művésznek kell lenni ahhoz, hogy az ember a keretbe épp a “fjernsynsplade” (vagyis televíziólemez) szót írja. Mindezt 1932-ben.
A képen található felirat maradéka egyébként azt jelenti: “A falon lévő képeket rádión keresztül közvetítik a televíziós lemezre és az ember preferenciái alapján módosíthatóak.” Rendben, Arne Jacobsen valószínűleg nem mozgóképekre gondolt, de a leírása kísértetiesen hasonlít a manapság is használatos tévék működésére.
A televíziózásnak és a síkképernyőknek egyébként magyar vonatkozása is van. Alább a Tolnai Világlapja egyik 1928-as számából látható egy részlet, melyben a “távolbalátó készülékek” terjedéséről számolnak be.
A síkképernyők kapcsán pedig Tihanyi Kálmánról kell megemlékezzünk, aki 1936-ban szabadalmaztatta a plazma kijelzők elvét, vagyis az első síkképernyős rendszert, amelyet 1939-ben jelentett be és a háború után kívánt a gyártósoron látni.
