Szívünk, lelkünk örökre itt maradt, ahonnan a mi angyalaink felemelkedtek a magasba.
Ezt mondta a tavaly január 20-i buszbalesetben elhunyt Simonffy Botond édesanyja az áldozatok emlékére emelt emlékmű felavatásán az olaszországi San Martino Buon Albergo ifjúsági parkjában. Simonffy Botond édesanyja felidézte, hogy fia és társai mekkora örömmel és élményekkel tele tértek haza franciaországi síkirándulásukról azt várva, hogy otthon beszámoljanak arról.
Eltelt egy év és még mindig nem értjük, mi történt, minden összetört, mi velük együtt meghaltunk
– mondta a 15 éves áldozat édesanyja. Hozzátette, köszönettel tartoznak az olasz és magyar hatóságoknak, azoknak, akik akkor
helyettünk segítettek, cselekedtek, gondolkodtak, mentették szeretteinket, és később is támogattak.
A baleset legfiatalabb, 14 éves áldozatának, Márton Márknak az édesapja egy fia által írt imádságot olvasott fel olaszul.
A buszbaleset 17 áldozatának emlékére állított emlékművet a tragédia helyszínével szomszédos San Martino Buon Albergo önkormányzatának ifjúsági parkjában avatták fel. Az emlékmű a baleset közvetlen közelében, a Milánóból Velencébe tartó A1-es autósztráda kelet-veronai kapujánál található, San Martino Buon Albergo önkormányzatának területén, ahonnan az elsők között siettek segíteni a baleset éjszakáján.
A megemlékezésen a budapesti Szinyei Merse Pál gimnáziumnak a balesetben elhunyt tanulói és kísérőik, szülei, hozzátartozói, valamint a magyar és olasz hatóságok képviselői vettek részt. Kovács Ádám Zoltán római nagykövet azt mondta, a tragikus veronai buszbalesetben elhunyt 17 honfitársunk elvesztése nemcsak a szülők, egy család, egy közösség, hanem egy egész nemzet gyásza is.
Egy emlékmű nem tudja visszahozni az elvesztett emberéleteket, de segít emlékezni azokra, akiket elveszítettünk egy felfoghatatlan tragédia során.
Salvatore Mulas veronai prefektus könnyeivel küszködve kijelentette:
A város egész közössége úgy érzi, hogy bár más nyelven beszéltek, saját fiainkat, lányainkat, testvéreinket veszítettük el.
A prefektus emlékeztetett a tanulókat kísérő Vígh György testnevelő tanár “hősies” küzdelmére, amellyel a lángoló autóbuszból a gyerekeket mentette, miközben két saját gyermekét veszítette el. A prefektus bejelentette, az olasz belügyminiszternél kérelmezte Vígh Gyögy bátorságának elismerését, a kitüntetést hamarosan átnyújtják neki.
Az emlékművet Németh László atya, az olaszországi magyar közösség lelkésze áldotta meg. Az imádság végén a szülők mécseseket és koszorúkat helyeztek el.
A veronai buszbaleset áldozatainak emlékműve Hervé-Lóránth Ervin képzőművésznek, a Római Magyar Akadémia (RMA) kulturális attaséjának az alkotása. A szülők több terv közül választották ki a véglegest, amelyre az általuk választott magyar és olasz nyelvű bibliai idézet került. Az emlékmű öt tömbből áll: a középső és legnagyobb, 1,2 tonnás tiszta beton, és egy oltárt idéz. Ezen János evangéliumának sorai (14,19) olvashatók:
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé, de ti megláttok engem: mert én élek, és ti is élni fogtok.
Mindkét oldalon egy-egy tömb az áldozatok nevét örökíti meg ábécé sorrendben, negatív lenyomatban, további két kisebb tömb a mécseseknek szolgál. A veronai hatóságok egy hete misével emlékeztek meg a baleset áldozatairól. (mti)
