Csónakként és épületlábakként születnek újjá a vietnami háború fel nem robbant bombái

A nevével ellentétben nem csak Vietnamban, de Kambodzsa és Laosz határ menti területein is folyó hosszú háború (1955-1975) még ma is ezrével szed áldozatokat, hiszen a ledobott bombák harminc százaléka nem robbant fel, az aknákkal együtt ma is fenyegetve a felnőtteket, illetve a kíváncsi gyerekeket.

A helyzet a felmérések szerint Laoszban a legszörnyűbb, amit az amerikaiak kilenc év alatt 270 millió bombával szórtak meg, összesen kétmillió tonnányi robbanó szivart indítva a föld felé. A különböző aknamentesítő szervezetek természetesen dolgoznak ezek hatástalanításán és eltávolításán, a környéken élők azonban sokkal gyakrabban találnak rájuk, és szakértők helyett inkább saját maguk próbálnak meg elbánni a bármikor felrobbanni képes rozsdakupacokkal, melyek minden héten legalább két ember halálát okozzák.

Hogy miért? A válasz természetesen a pénz, hiszen

a szegény gazdák akár huszonötezer forintnyi összeget is kasszírozhatnak egyetlen óriásbomba után.

Nem minden példányt visznek azonban el az állami telepekre, így a laoszi falvakat járva lépten-nyomon találkozhatunk bombák köpenyéből, vagy üzemanyagtartályokból készült kerítésekkel, csónakokkal, virágládákkal, kannákkal, vagy épp marhakolompokkal, de sokan a lábakon álló házaikat is ilyen hulladékokra helyezik.