Tudomány

A Ceres nem az a halott égitest, melynek eddig hittük

Ceres nevű törpebolygó sötét felszínét több száz világos folt borítja. Ezeket a fehér régiókat a Dawn űrszonda is megörökítette. Szakértők egy csoportja a közelmúltban a felvételeket elemezve leírta, hogy miként alakulhattak ki a foltok. Az adatok alapján az égitest még a közelmúltban is aktív lehetett.

Carol Raymond, a Dawn-misszió kutatója szerint a Ceres rejtélyes foltjai egy egykori felszín alatti óceán nyomai. Az új adatok azt mutatják, hogy az égitest egyáltalán nem az a halott világ, melynek korábban gondoltuk.

Raymond és kollégái a héten mutatták be legújabb eredményeiket az Amerikai Geofizikai Egyesület New Orleans-i ülésén – számol be a NASA Jet Propulsion Laboratory.

Ezeket a világos régiókat geológiai folyamatok hozták létre, és még napjainkban is alakíthatják a Ceres külsejét

– mondta Raymond.

Az aktivitás nyomai

Mióta a Dawn 2015 márciusában megérkezett a Cereshez, a szakértők nagyjából 300 fehér foltot azonosítottak. Az új tanulmány szerint a fényes területek különböző csoportokat alkotnak.

A világos régiók egy része a törpebolygó krátereiben, például az Occator-kráterben fekszik. A mélyedés közepén, egy kiemelkedésen található a legnagyobb folt, a 10 kilométer széles Cerealia Facula. Ettől keletre egy kevésbé fényes és jóval mélyebb terület, a Vinalia Faculae helyezkedik el.

Az Occator-kráter fehér anyaga sókban gazdag, és egykor feltehetőleg vízzel keveredett.

A foltok többsége azonban nem a mélyedések alján, hanem peremén, falán és környékén található. A kutatók úgy vélik, hogy a világos anyag becsapódások hatására került a kráterek szélére.

Fényes lerakódásokat a mélyedésektől igen távol, a Ceres egyik hegyén, az Ahuna Monson is felfedeztek. A szakértők szerint a kiemelkedés egy kriovulkán, azaz olyan képződmény, amely nem olvadt kőzeteket, hanem illékony anyagokat lövell ki magából. Az Ahuna Mons esetében a fagyos, lassú folyadék világos csíkokat hagyott hátra a hegy oldalán.

Az évmilliók során a fényes anyag elkeveredett a Ceres felszínét alkotó sötétebb szemcsékkel és kőzetekkel, illetve a becsapódásokkal felszabaduló törmelékkel. Éppen ezért igen valószínű, hogy évmilliárdokkal ezelőtt, amikor a törpebolygót még több becsapódás érte, a felszínen jóval több fehér régió volt.

Egy felszín alatti víztömeg

A kutatók azt is felmérték, hogy miért olyan különbözőek az Occator-kráter világos régiói.

A Vinalia Faculae-t gáz, például vízgőz, szén-dioxid, metán vagy ammónia által megindított vízfolyás alakíthatta ki. Ahogy a folyadék egyre feljebb jutott a repedésekben, felforrt, a gőz pedig a felszínre érve lerakta a só- és vízrészecskéket.

Mivel a Cerealia Facula magasabban fekszik, és jóval világosabb, valószínűleg más geológiai folyamat hatására jött létre. A régió fehér anyaga inkább egyfajta „jeges láva” lehet, amely szintén a repedéseken keresztül bukkanhatott a felszínre.

A kutatók bíznak benne, hogy a Dawn adatainak további elemzésével, illetve egyéb égitestek, például az Európé vizsgálatával alaposabban megérthetik a Ceres fényes régióinak történetét.

(Kiemelt kép: NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA/PSI)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik