A repülőn öt, tapasztalt pilóta volt, köztük mindjárt három kapitány is. A gép kapitánya, Richard de Respigny éppen átesett szokásos évi vizsgáján, a tesztet egy másik kapitány végezte, akinek a munkáját viszont egy harmadik értékelte. Őket egészítette ki a nagy utasszállítón szokásos első- és másodtiszt.
A meghibásodott motor kitépte az elektromos kábeleket, és szinte felszeletelte a hidraulika alkatrészeit a szárnyon.
A szárny és a törzs kapcsolata is megsérült, és ezekhez járult még, hogy a szárnyon lévő két üzemanyagtartály kilyukadt. A kiömlő üzemanyag megváltoztatta a gép jobb- és baloldala közötti egyensúlyt. Az elektromos áram kiesése pedig megakadályozta a pilótákat abban, hogy a gép farrészén lévő tartályból pumpáljanak üzemanyagot az elülsőkbe. Szakértők szerint ez a probléma jelentette a legnagyobb kihívást, mert könnyen kibillenthette volna a gépet, ami a lezuhanásához vezethetett volna.
A műszerek ráadásul olyan fejleményt is jeleztek, amely – szerencsére – nem történt meg. Így például arról adott jelet, hogy a tartalék energiaforrást biztosító légturbina üzembe lép, amely azért volt nyugtalanító, mert ez csak akkor kapcsolódik be, ha a repülő fő áramforrása kiesik, és ez a tartalék csak a legfontosabb berendezések működtetésére elegendő.
A pilóták egyike irányította a gépet, míg a többiek a fedélzeti műszerekkel voltak elfoglalva, illetve foglalkoztak az utasokkal, akik közül némelyek kétségbeesetten mutatták a motorból feltörő lángokat. Mintegy 50 percbe telt meghatározni és sorrendbe tenni a legsürgősebb feladatokat, többek közt beazonosítani a gép valódi állapotát. A pilótáknak végül a jó csapatmunka eredményeként sikerült biztonságban letenniük a repülőt.
