Világuralomra törnek és átkokat szórnak
A történelmi regények szerzői a karakterek és események színesítése miatt sokszor inkább a fantáziájukra, és nem az ismert tényekre támaszkodnak. Ez különösen igaz, ha az adott regényben templomosok is feltűnnek.
Bár a szabadkőműves művészek érdeklődésének köszönhetően már a 18. században több, templomosokat szerepeltető alkotás is született, az első, napjainkban is sokak által ismert könyvet csak 1820-ban publikálták. Sir Walter Scott, a történelmi regény atyja Ivanhoe című, háromkötetes regényében a 12. századi Angliába kalauzolja az olvasót.
Az Ivanhoe-ban megjelenített templomosok a későbbiekben sok mű számára mintául szolgáltak. Bár a regény meglehetősen pontosan festi le a korszakot, a templomosok figuráit a szerző saját elképzelése, semmint az ismert tények alapján alkotta meg. Az Ivanhoe legnegatívabb alakja, Sir Brian de Bois-Guilbert, egy velejéig romlott templomos, aki világuralmi terveket sző. A de Bois-Guilber-féle rend elfordult eredeti céljaitól, és kegyetlen szervezetté vált.
Hasonlóan pontos képet festve, forrásokat felhasználva írta meg nagyszabású művét Maurice Druon a 20. század közepén. Bár Az elátkozott királyok című regénysorozatban a templomosok ugyan nem főszereplők, mégis sokban hozzájárulnak a történet alakulásához.
Az elátkozott királyok 1314-ben kezdődik, abban az évben, amikor Jacques de Molay-t, a középkori rend utolsó nagymesterét kivégzik.
A regényben a későbbiekben is fel-felbukkannak a templomosok, Druon többek közt a rend átszervezésének folyamatába is bepillantást nyújt.
Egy kor, eltérő megvilágítás
Érdekes szembeállítani egymással két, itthon is népszerű történelmi kalandfilmet, a Mennyei királyságot, illetve az Arn, a templomos lovagot. Mindkét történet a 12. század második felében, Szaladin korában játszódik a Szentföldön. A két filmben azonban egészen más szerepet kapnak a templomos lovagok.
A Jan Guillou könyvei alapján készült Arn, a templomos lovagban ugyan nem minden lovag rokonszenves, a főhős miatt mégis inkább pozitív képet kapunk a templomosokról. A Mennyei királyságban ezzel szemben a történet legnegatívabb figurái épp a rend tagjai, akik mindent megtesznek azért, hogy konfliktust szítsanak a Közel-Keleten.
Utóbbi filmben egyébként a két fő ellenfél, Lusignani Guidó és Châtilloni Rajnáld is templomos öltözékben tűnik fel. Noha a két nemes kifejezetten jó kapcsolatot ápolt a templomosokkal, valójában nem voltak tagjai a rendnek.
Minden titkok őrzői
Az alkotók azonban sokszor nem érik be azzal, hogy kicsit csavarjanak a tényeken. Napjainkban rengeteg olyan, alapvetően összeesküvés-elméletekre épülő filmmel, regénnyel, sőt, játékkal találkozhatunk, melyben a lovagok elveszett ereklyéket és ősi titkokat őriznek.
Az egyik legkorábbi ilyen alkotás a Szent vér, szent Grál című pszeudotörténeti mű volt, mely szerint Jézus Krisztus és Mária Magdolna összeházasodott, leszármazottaik pedig később a mai Dél-Franciaország területére menekültek. És hogy, hogy nem, évszázadok múlva épp ezen vérvonal tagjai közül kerültek ki a Meroving uralkodók. A szerzők, Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln könyvükben azt írják, létezik egy titkos társaság, a Sion-rend, melynek feladata a leszármazottak védelme, a Templomos Rend pedig a társaság katonai és pénzügyi szervezete volt.
Ha ismerős a történet, az nem véletlen.
A templomosok világra szóló összeesküvéseivel találkozhatunk Umberto Eco Foucault-ingájában, vagy a népszerű videojáték-sorozatban, az Assassin’s Creedben is. De a rend az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban és a A nemzet aranyában is elképesztő kincsek és titkok őrzőjeként szerepel.
(Kiemelt kép: Abramova_Kseniya/Thinkstock)
