A történelem során az állatkínzás számos módjával próbálták szórakoztatni az embereket – így például az állatviadalokkal, melyek közül a mai Szent István-bazilika telke is látott épp eleget – , egyikük sem volt azonban annyira indokolatlan és szürreális, mint a tizenkét méteres magasságból a tengerbe, folyóba, vagy medencébe ugró lovak esete.
Az amerikai mesterlövész William Frank Carver élete jó részét a Vadnyugaton, idomított állatokkal teli műsorok, illetve lövészeti bemutatók szervezésével töltötte, hasonlóan a városról városra járó társulatokhoz, egy véletlen azonban örökre megváltoztatta az életét: a történet szerint 1881-ben lovával épp egy nebraskai folyón, a Plattén átívelő hídon kelt át, mikor az építmény egyszerűen leszakadt alattuk. A ló és lovasa egyaránt a folyóba zuhant.
Csodával határos módon legalább a férfi túlélte a kalandot, és ahelyett, hogy megfogadta volna: soha többé nem lép hídra, inkább úgy döntött, a baleset emlékét a műsorában is megörökíti. Fia, Al segítségével lovakat tanított be a néhány méteres magasságból vízbe ugrására.
A mutatvány óriási sikert aratott: az első előadásokon lánya, Lorena ült a nyeregben, de az idők során egyre több lóval és lovassal kezdett dolgozni. 1923-ban, későbbi menye, az ekkor még csak tizenöt éves Sonora Webster a produkcióhoz való csatlakozásakor már két lovascsapat járta az országot, különböző városokban bemutatva a nagy ugrásokat.
Carver végül 1927-ben, kedvenc lova vízbe fúlása után röviddel elhunyt, a mutatványok azonban nem értek véget: fia átvette a vállalkozást, a következő évben pedig Atlantic City kikötői vidámparkjában, a Steel Pier-en talált magának állandó helyet, és egészen 1978-ig, az állatvédő szervezetek tiltakozásának csúcspontjáig rendszeres látványosságot jelentettek.
Az ötven Atlantic Cityben töltött év során egyetlen, állatokat érintő sérülésről sem kaptak szárnyra hírek. A lovasok ugyanezt sajnos nem mondhatták el magukról, hiszen évente egy csonttörést, vagy zúzódást nem kerülhettek el.
Ennél jóval súlyosabb volt azonban Sonora Webster esete, aki 1931-ben, még mindig csak huszonhárom évesen egy vízbe csapódás során elvesztette a látását: lova kibillent az egyensúlyából, így a nő ért először a vízbe. Arra már nem jutott ideje, hogy időben becsukja a szemét, így az erőteljes külső behatás miatt retinái leváltak a szövetekről. A nőt ez nem tartotta vissza a további szerepléstől, hiszen egészen 1942-ig folytatta az előadásokat. Története ihlette a Disney 1991-es Szívgaloppját:
https://www.youtube.com/watch?v=8-ucbJRkm-Y
Az 1982-ben jórészt leégett Steel Piert az évtized végén a Trump Entertainment vette át. 1992-ben nyitották meg újra, de az eredetinél már jóval kisebb területen. Két évvel később megpróbálkoztak azzal, hogy visszahozzák az évtizedeken át sikeres lovas mutatványt, lovak helyett azonban pónikkal és szamarakkal, de az állatvédő szervezetek és az állatbarátok tiltakozásának köszönhetően erre szerencsére nem került sor.
Az Amusing Planet nyomán
Kiemelt kép:Library of Congress/Corbis/VCG/ Getty Image
