Belföld

“Figyelj Leslie, itt egy pokoli okos, nagyon művelt lángelme, ismerd meg, ő a magyar miniszterelnök”

Magyarországon viszont elterjedt az a göbbelsi gondolatmenet, hogy aki nem az adott sajtóorgánum véleményén van, annak a munkássága “elfajzott művészet”.

reagált erős kezdéssel Mándoki László zenész a Magyar Narancsnak adott interjújában arra, hogy volt, akinek nem tetszett a koncertje. Az interjú egyébként azért is érdekes, mert Mándoki első négy kemény állításáig nem hangzik el benne kérdés. Rögtön ő nyit, azzal, hogy ezt az interjút vissza szeretné kérni, és csak úgy jelenhet meg, ahogy ő láttamozta (ami egyébként a teljesen bevett gyakorlat).

Majd kifejti, nagyjából kapcsolat nélkül a korábbi témához, hogy milyen morális problémái vannak még a sajtónak. Például az, hogy amikor egy újságírónak elmondta, hogyan nem hallgatták meg Robbie Williams demókazettáját, egy másik újságíró csak részleteket emelt ki belőle, és gúnyolta érte. Szerinte ez az a cenzúra, amiről az apja beszélt, hogy nem szeretné még egyszer átélni.

A sajtó szabadsága ennek megfelelően nagyon is fontos nekem, de az a szabadság az én felfogásom szerint nem azt jelenti, hogy szabadon bármit kitalálhatunk.

– tette hozzá, és amúgy még mindig nem hangzott el kérdés az interjúban. Valamivel később, amikor kérdésből már a második is elhangzik, Mándoki azt mondja, idén nem ír kampánydalt Merkelnek, de továbbra is támogatja a CDU-CSU-t.

Mandoki jó kapcsolatot ápol politikusokkal is, az interjúban beszélt a tutzingi házában rendezett bulikról, ahol

legfelsőbb szintű döntéshozók, média-véleményformálók, gazdasági vezetők és persze művészek jönnek össze. De ezek személyes és nagyon bensőséges esték, ezekről nem készül fotó, szigorúan bizalmas a vendéglista. Ezeket az összejöveteleket a művészet uralja és a szabadelvűség. Zenélünk és olvassuk a klasszikusokat. Mindig van egy téma.

Szerinte egyébként a magyar miniszterelnök nagyon művelt és érdeklődő ember, akivel nagyon kellemesen lehet filozófiáról és művészetekről beszélgetni.

Andy Vajna jó 30 éve a barátom, Csupó Gábor hozott össze bennünket, akivel együtt disszidáltam. Orbán Viktorral pedig egy koncertem után ismerkedtem meg Münchenben, Edmund Stoiber egykori bajor miniszterelnök mutatta be nekem. “Figyelj, Leslie – mondta, mivel már több mint húsz éve tegeződünk – itt egy pokoli okos, nagyon művelt lángelme, ismerd meg, ő a magyar miniszterelnök, Európa egyik legfontosabb irányadó politikusa.” Ezután többször beszélgettünk és találkozások során összebarátkoztunk. Én nem vagyok olyan ember, aki egy barátságot megtagad azért, hogy aztán egy újság engem jó zenésznek tartson.

De Mandoki szerint ennek a barátságnak nincs köze ahhoz, hogy 1,4 milliárd forint állami pénzt kapott, hogy ’56 kapcsán Magyarország imidzsét erősítse Németországban. És itt következik az interjú legjobb párbeszédje:

-Amikor megnézi a könyvet vagy a filmet, gondoljon arra, hogy ez a német léleknek készült, és tegye fel magának a kérdés,t hogy ki lehetne a legismertebb magyar Németországban.

 

-Ez egy jó kérdés. Talán Orbán Viktor?

 

-Úgy értem, hogy egy olyan ember, aki náluk él, akit a sajátjuknak is tekintenek.

 

-Akkor Kertész Imre lehetett volna az sokáig.

 

-Imre bácsi nekem jó barátom volt, és ha most itt ülhetne, ő maga mondaná, hogy magyarországi magyarnak tekinti magát. Ezzel szemben én a németeknek egy household name vagyok.

Leslie Mandoki: Ezért van itthon sajtószabadság
A zenész Magyarországon volt pár napot, interjúztunk vele.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik