A Marson egyfajta légzuhatagok, úgynevezett jeges microburst-ök juttatják a havat a felszínre. Ehhez a felhőknek meglehetősen alacsonyan, mintegy 1-2 kilométeres magasságban kell lennie, máskülönben a hórészecskék már a talaj elérése előtt felszívódnak. Ennek oka az, hogy minél mélyebbre hatolnak a légkörben, a nyomás emelkedésével a hőmérséklet is nő, felgyorsítva a párolgást.
Az új tanulmányban a szerzők azt írják, eddig úgy hitték, hogy hótakaró csak az egyes részecskék lassú lerakódásával alakulhat ki a bolygón. Vizsgálatuk azonban azt bizonyítja, hogy valójában gyors havazások is előfordulnak a Marson, ez pedig hatással van az égitest vízkörforgására.
Mivel a bolygó légköre igen vékony, az atmoszférája kevésbé jó hőszigetelő. Esténként az egyenlítőnél a hőmérséklet -73 Celsius-fokosra csökkenhet, a sarkoknál pedig a -125 fokot is elérheti. Ennek ellenére, ha fény éri az egyenlítőnél található jeget, az képes párologni, alacsony nyomású fellegeket hozva létre.
Aymeric Spiga, a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) munkatársa kollégáival arra volt kíváncsi, hogy kialakulhatnak-e hófelhők ezekből a fellegekből?
Ezzel egy időben a hőmérséklet gyors és lokalizált újraelosztásának köszönhetően a fellegek körül a légáramlatok instabillá válnak, a vízjég pedig kihullik. Egyes részecskék a meleg hatására már a levegőben elpárolognak – az ilyen jelenséget virgának nevezik.- sok hószemcse azonban eléri a talajt.
A vörös bolygón a légköri állapotok túl változékonyak és instabilak, így a havazások sem rendszeresek. Sajnos egyelőre a robotok többsége nem tudta megvizsgálni a különös viharokat.
A hóviharok a Curiosity és más marsjárók felett fordulhatnak elő – észrevétlenül
– árulta el Spiga az IFLScience-nek. A kutató hozzátette, a hólerakódásokat eddig egyedül a Phoenix leszállóegység azonosította egy éjszaka a LIDAR lézerradar segítségével.
Mivel a marsi jégtakarók nem vízjégből, hanem fagyott szén-dioxidból állnak, nem lehetetlen, hogy az égitesten váratlan szárazjég-havazások is előfordulnak.
