Kultúra

Egy éjszakára egy misztikus nyomozás otthona lett a Svábhegyi Szanatórium

A UPC az elhagyatott épületben indította útjára Pop-up Mozi elnevezésű sorozatát, ahol a Viharszigetet vetítették. Olyan helyet kerestek, ami illik a filmhez. A helyszínen jártunk.

Hazánkban jelenleg számos olyan üresen álló ingatlan van, amelyeknek a város szövetébe bármilyen módon történő újra bekapcsolásuk javítaná a városképet. Pont ilyen a Horthy Miklós kezdeményezésére kibővített, egykor a Svábhegy területéből 3,67 hektárt elfoglaló volt Svábhegyi Szanatórium épülete is, amely az elmúlt közel kilenc évtizedben laktanyaként, elmegyógyintézetként, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetét, majd az államosítás után újra szanatóriumként, 1979-1998 közt pedig a SOTE III. számú Belgyógyászati Klinikájaként működött.

Az egykor tizenöt épületet magában foglaló terület legutóbb 2010-ben cserélt gazdát, de az ingatlan és környéke továbbra is teljesen kiaknázatlan. Viszont csütörtök este – ha az épület nem is, de a terület – újra megtelt élettel, a UPC ugyanis itt indította el Pop-up Mozi sorozatát, amelynek keretein belül olyan hasonló környezetben vetítenek nagy sikerű filmeket, mint amilyen miliőben az adott alkotás játszódik.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter

A helyszínválasztás passzolt is, az omladozó épület remek hátteret adott Martin Scorsese 2010-ben bemutatott misztikus thrillerének, a Viharszigetnek. Mint ismert, a cselekmény a hidegháború idején, 1954-ben játszódik, amikor Teddy Daniels rendőrbíró (Leonardo DiCaprio) és társa (Mark Ruffalo) egy első hallásra képtelennek tűnő eset kivizsgálása miatt érkezik a Viharszigatre, amelynek közepén egy erődszerű intézet áll az elmebeteg bűnözők számára, innen tűnt el bezárt cellájából egy zseniális, de többszörös gyilkos nő.

A két rendőrnek különös észjárású pszichiáterek és közveszélyes pácienseik között kell kideríteni az igazságot. Lecsap rájuk a hurrikán, és ahogy tombol a vihar, úgy sokasodnak az ijesztő rejtélyek, s egyre több dolog utal arra, hogy sötét összeesküvés munkál a háttérben.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter

A film hiába hét éves, és nem is tartozik Scorsese legjobbjai közé (mert a jó alapanyag, vagyis Dennis Lehane regénye ellenére, forgatókönyvírónak azt a Laeta Kalogridist kérték fel, aki addig mindössze a kifejezetten rossz Nagy Sándort és a nem túl impresszív A barbárt tudta felmutatni; ráadásul  a rendező is ügyetlenül mozog a zsánerben, átgondolatlan a film, és a színészek is kisujjból kirázott technikai megoldásokkal operálnak), mégis teltházas lett az esemény, ami egyértelműen a helyszínválasztásnak is szólt.

Néhányan ugyan abban reménykedtek, hogy a szanatórium főépülete is megnyílik majd, de meg kellett elégedniük az architekturális vetítéssel, amely nemcsak a film vetítése előtt adott vizuális boostot, hanem közben is. Függően attól, hogy vihar tombolt vagy tűz égett a vásznon, aszerint változott az épület északi szárnya is:

Az ingyenes, de regisztrációhoz kötött eseményen magát a filmet babzsákfotelekről lehetett nézni, s ahogy az bármilyen mozi esetében is dukál, popcornnal, de aki nem limonádézni akart, annak a fröccs is alternatíva volt.

Szabadtéri vetítéseknél mindig kardinális a hangosítás megoldása, amit ez esetben sem sikerült a legjobban abszolválni, ugyanis egyes jelenetek már-már fülsiketítően hangosak lettek, és még a hátul ülők számára is kellemetlen volt.

Egyelőre nem tudni, hogy a UPC milyen vetítéseket tervez még, amit hasonló szellemben bonyolít le, de itt van még pár tippünk hozzá:

Fotó: 24.hu/Berecz Valter

Ajánlott videó

Olvasói sztorik