Állattartó és operetténekes – ez a vasárnapi óbarki polgármesterválasztás egyik jelöltjének két foglalkozása; jobb, mint Rejtőnél a “nőgyógyász és kazánkovács”.
Ráadásul az illető úr neve Mészáros Kartal. Mindez ugye kapuskirúgásnyira a Mészáros Lőrinc vezette Felcsúttól.
„Hallotta, hogy a háta mögött Mészáros Kartelnek nevezik?” – ezt a gonosz kérdést szegezzük Mészáros úrnak. (A kérdés gonoszsága abban áll, hogy mi vagyunk azok, akik így szólítják őt a háta mögött.) Neki viszont esze ágában sincs megsértődni a cinkelésen, nevetve mondja, hogy semmi köze a milliárdoshoz, „látni láttam, de nem találkoztunk”.
Ami pedig a kettejük anyagi helyzete közötti különbséget illeti, a kacsacsőr nem kicsit nyílik a felcsúti polgármester felé. Értsd: Kartal szerény körülmények között él.
Mohácson nőtt fel. A városban két középfokú iskola működött, a gimnázium és a mezőgazdasági gépszerelő suli, előbbibe nem vették föl Kartalt, maradt az utóbbi. Pedig ő már akkor a verset, a művészetet szerette, szavalt is minden évnyitón, évzárón, plusz a helyi néptánckörben tizenhét éven keresztül pörgette, akit lehetett.
A tatabányai Jászai Mari Színházhoz került, játszott, amit csak lehetett. Kérdezzük tőle, melyik a legkomolyabb színpad, ahol valaha is fellépett.
– A Nemzeti Színház Budapesten. A Kaukázusi krétakört adtuk elő.
– És melyik szerep?
– Hát… Első katona.
És néz komolyan. Mi is nézünk komolyan. Ő röhögi el magát hamarább.
Kint ülünk a határban, az óbarki szikla alatt, ez a falu legfőbb turistanevezetessége, ehhez képest zsíros felvágottas papírok és horpadt pillepalackok figyelnek a kaviccsá kopott sörösüvegcserepek közül. Kartal gondos gazda, mielőtt letelepszünk, kupacba hordja a hulladékot. Közben meséli, hogy klasszikus a hangja, jó öblös, nem musicales, ez az adottság lökte őt az iskolázott műfajok felé, „de sajnos az operához kevés voltam, maradt az operett, amit nagyon, nagyon szeretek”.
A Jászaiban hol kellékesként, hol ügyelőként jelentették be rettenetesen kevés pénzért, de legalább játszhatott. A ‘mellékesért’ csatlakozott a kaposvári Megarox társulathoz, azóta is úgy kéthetente haknizik, nyomják a Piramistól a Rómeó és Júlián át az operettig, körbe-hajmásipéterezik az országot, de megélni ebből lehetetlen, pláne, ha családja van az embernek, márpedig Kartalnak van.
Három éve egy ‘kesgödör’ alján kétségbeesésében beütötte a gugliba, hogy „vissza nem térítendő támogatás”, mire a világagy kidobott egy uniós pályázatot kezdő, fiatal gazdáknak. Jelentkezett, nyert bő tízmilliót, megesik, hogy jó helyre megy a közpénz, tanyát vett, most van tizenhárom szürke marhája, negyven sertése, juha, kecskéje, pulija.
Pénzt még nem vett ki a vállalkozásból, ami kicsi marad, megy vissza fejlesztésbe, az a terv, hogy tanyatábort nyit iskolás csoportokat okosítani. Amikor meg az állatok engedik, egy „pénzügyi részvénytársaságnál üzletkötő”, így fogalmaz, és nincs szívünk további három kérdéssel odáig terelni, hogy kimondja a Providentet.
A polgármesterség ötlete onnan jött, hogy amikor hektárnyi lucernást vásárolt a falutól, a hivatalban beszélgetésbe elegyedett a régi polgármesterrel, a balos Borbíró Mihállyal, aki panaszkodott, hiába küzd, jobbos kormány alatt képtelen fejlesztési pénzt hozni a községbe, ezért hamarosan lemond.
Kartal azt mondja, ha nyer vasárnap, pályázik majd, ahová csak lehet, vállalkozásokat csábít ide, azon lesz, hogy a ma csöndes Óbarkon legyen lovarda, kávézó, „egy hely, ahol meg lehet inni egy kólát”, szóval valami, amiért pihen itt fél órát a kéktúrázó. Tervét zsírozandó egyeztetett már a helyi fideszes országgyűlési képviselővel és számos környékbeli, jobbos polgármesterrel, s már azt is tudja tőlük, melyik pályázatíró céget kell megbízni, ha tutira szeretne uniós pénzt halászni a falunak.
Mindezért igazán nem nagy ár, hogy szigorúan párton kívüliként magára vette a kormánypárt hivatalos támogatását.
Ütős kampányfinisre készül: megaroxos társai műsort adnak a község játszóterén gyerekprogrammal, musicallel, operettel, rockkal, száll majd a Piramistól a pillepalackos szikla felé az Őszintén akarok élni, minden utam végigjááárni.
Kérdezzük, Mészáros Lőrinccel tervez-e barátkozni. „Ha nyerek, kutyakötelességem lesz felkeresni, hiszen az ő települése szépen fejlődik, én meg azt szeretném, ha az én településem is szépen fejlődne. Ha ebben tud segíteni, bárhogyan, bolond lennék nem elfogadni.”
Kartalnak két konkurenssel kell küzdenie.
Egyikük Hillebrand Dóra, soproni sváb família büszke sarja, egyik őse alapította 1835-ben a Hillebrand likőrgyárat számos gyomorkeserűvel és gyomorédessel, s ha a Rákosi-rendszer nem végezte volna ki a családi vállalkozást, Dóra asszony ma nem óbarki polgármesterségre aspirál, hanem cégvezetésre.
Épp epret kapál Hillebrand Dóra, amikor becsöngetünk hozzá, informatikus férje munkában, négy gyerekükből három távol, egyedül a minap érettségizett Bence van otthon anyával.
Ha már föntebb Kartalt szalonnakirályoztuk, Bencének kijár a drónkirály titulus. Az ő légi felvételei kerülnek Óbarok új településfejlesztési tervébe, de vállal rendezvényfotózást is. Kiselőadást tart a drónozás jövőjéről, megtudjuk, az Amazon már teszteli a drónos csomagküldést, pár lépesre vagyunk, hogy ne repülőgépek permetezzék a gazdaságokat, hanem okos drónok szórják a szert csak oda és csak annyit, ahová és amennyi szükséges, egyszer csak lesz méhpótló drón beporzásra, s az is csak pár lépés, hogy diónyi drónok kutassanak földrengés romjai között túlélő után, „elég lesz kidobni egy marékkal, és kész”.
Bence saját drónt akar építeni, de egyelőre gyári drónnal dolgozik. A rá való háromszázötvenezer forint egy részét úgy szedte össze, hogy elvaterázta grandiózus legókészletének néhány értékes darabját. Melyekhez annak idején úgy jutott hozzá, már kiskölökként indult legóépítő-versenyeken, rendre győzött is, és a díj természetesen lego volt.
Amúgy tele életkedvvel, ötlettel, kábeles netet és csatornát akar a falunak, szemétmentesítene, közlekedést szervezne. Édesanyját ő beszélte rá az indulásra, pontosabban „azt mondtam, ha ő nem indul, indulok én, de persze nem akartam indulni, csak azért mondtam, hogy induljon”.
Azért nem lepődnénk meg, ha pár év múlva Bence lenne a jelölt.
Fotó: 24.hu/Berecz Valter
De most még anyán a sor, aki osztja Bence netes, csatornás, takarítós, közlekedéses ideáit, azzal fejelve meg, hogy a szomszédos Nagyegyházának (ami Óbarokkal közös önkormányzatot működtet, tehát a polgármester is közös) kijárná a vezetékes gázt.
Húsz éve él itt a család, Hillebrand Dóra sokáig a közeli Bicskén volt tanító, aztán évekig az óbarki művházat vezette; könyvtárat és teleházat gründolt, nyelvoktatást és német kisebbségi óvodát szervezett.
Az ő kampányfogása az, hogy hol Bencével, hol nélküle becsönget ide-oda beszélgetni. „Aki járt hozzám a művházba, a tanfolyamaimra, ismer és bizonyára rám szavaz. Hogy ez mire elég, meglátjuk.”
Fotó: 24.hu/Berecz Valter
A harmadik jelölt az eddigi alpolgármester, Gyurits Tamás, nyolc éve képviselő, Borbíró távozása óta ő vezeti az önkormányzatot. Rá azt eufemizálja egy falubeli, hogy „nincs baloldali elhajlása”, egy másik meg úgy fogalmaz, „ősjobbikos nagymagyar”.
A hivatalban nyitjuk rá a polgármesteri ajtót. Laza, sportos negyvenes, pólóban, borostásan, haja lófarokban, kétoldalt fölnyírva. Kedvesen szabadkozik, hogy a választás előtt nem nyilatkozik. Aminek oka: “Tettem magamban egy fogadalmat, ehhez tartom magam. Tudom, hogy külső szemlélőként ez teljesen ésszerűtlen, de más karakter vagyok, mint Kartal, ő fellép, én nem. Gyakorlati ember vagyok, megteszem, megépítem, megcsinálom, és nem beszélek róla.”
Aztán kikísér a hivatal elé és húsz percen át beszél, sokkal érdekesebbeket, mint ha fölmondaná a programját.
Frizurájának története, hogy a honvédségnél megfogadta, ha leszerel, haját olló többé nem éri, s borotválkozásról is csak kéthetente lehet szó. A metálidegen fölnyírásnak pedig az az oka, hogy „volt egy baleset, begyújtottam a kályhába, visszacsapott a láng, egyik oldalt leégett még a szemöldököm is”.
Fotó: 24.hu/Berecz Valter
A faluról annyit azért kibök, hogy „közösségi összefogás kell csapatépítő jelleggel, olyan apróságok, hogy például a régi járda lapjait korrektül megigazítsuk, és munka közben legalább szóba elegyednek az ellenségek is… na, most nyilatkozom, de mindegy”.
Fényképezni nem hagyja magát, de Valter kolléga a matricázott villanyóraszekrénynél csak készít róla egy homályos fotót, mutatja neki. „Hát jó, ez maradhat. Meg azt leírhatjátok, hogy fejlődés lesz, bárki győz.”
Csak, hogy Bencének legyen mit ledrónfotóznia.
