Az európai uniós csatlakozás esélyt jelent a magyarországi textilipari vállalatoknak, hiszen az ágazat védelme az unióban jobban működik, mint nálunk, annak ellenére is, hogy Európában folyamatosan leépítik az iparvédelem eszközeit – hangsúlyozta Máthé Csabáné, a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület főtitkára a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) által rendezett minapi szemináriumon. Mint mondta, Magyarországon nem csak a textilipari cégek működését szabályozó törvények gyengék, de a betartatásuk sem olyan erőteljes, mint az Unióban.
Tőkeinjekcióra várnak
Textilipar: zakó zakó hátán
Az elmúlt hónapokban tucatszám szűntek meg kisebb nagyobb textilipari cégek. A felszámolások, csődeljárások sorából is kiemelkedett, amikor a Styl Ruhagyár tavaly októberi 250 munkahelyet megszüntetett. A Za-ko Rt. padlóra kerülésének decemberi bejelentése közel 800 munkahelyet érintett.
A textilipari egyesület főtitkára szerint cégenként mintegy 10 millió forint tőkeinjekcióra lenne szükség ahhoz, hogy a társaságok versenyképesebbé válhassanak és modernizálni tudják működésüket. Elmondta: míg az Európai Unióban az ipari termelésen belül a textil- és ruházati ipar aránya 4,45 százalék, addig ez Magyarországon csak 3 százalék. Az uniós csatlakozás esélyt jelent arra, hogy a cégek – a spanyolországi és portugál textilipari vállalatokhoz hasonlóan – támogatást kapjanak termelésüknek a bérmunkáról az egyéni kollekciók készítésére való átállításához – tette hozzá.
Családfenntartó nők olcsó munkájára építettek
A hazai textilipar a mostaninál jóval mélyebb válságot élt túl a rendszerváltást követően. A piacnyitás évekre ellehetetlenítette az ágazatot. A kilencvenes évek közepén aztán a – főként olasz megrendelésre végzett – bérmunka jelentett kivezető utat a recesszióból. Érdekes módon a nehézipari válságtól sújtott észak-keleti országrészben a családfenntartóvá előlépett, olcsó női munkaerőre települt kis cégek létrejötte, s az ennek nyomán meginduló tőkefelhalmozás lendített nagyot az ágazaton.
A saját kollekcióról szőtt álom vége
Nyugtával dicsérd a kereskedőt
A távol-keleti áruk dömpingje a nyugtaadás lehetőségének 1995-ös bevezetését követően gyorsult fel. Azóta ugyanis a kereskedőnek a nyugtán nem kell feltüntetnie az eladott áru mennyiségét, így az alulszámlázott importáru útját képtelenség nyomon követni.
Megszigorítják a vámszabályokat?
A rendkívül alacsony áron, féllegális módszerekkel az országba érkező távol-keleti árutengernek csak a jogszabályi környezet megváltozása szabhat gátat – állítják a könnyűipar érintett területein dolgozó szakemberek. Úgy tűnik, véleményük meghallgatásra talált, mert a munkaügyi kormányzat az elmúlt hónapokban már előkészített egy javaslatcsomagot. E szerint megszigorítanák a vámszabályokat. A textiláruk vámolására szakosított vámudvarokat hoznának létre, a vizsgálatnál összevetnék az exportáló országban kiállított okmányokat a ténylegesen beérkező áru adataival. Megszüntetnék egyúttal a kedvezményes vámtételű géprongy kategóriáját is. Ezen a címen ugyanis nagyon sok új textiláru érkezik az országba.
A kicsiken aligha segít az uniós jog
A szigorúbb uniós iparjogvédelmi szabályok persze csak a hazai nagyok gondjain enyhíthetnek, a nem kellően tőkeerős kis cégek sorsa vélhetően így is, úgy is megpecsételődik. Ahogy Tomor János, a Magyar Ruhagyártók Egyesülésének ügyvezető igazgatója egy uniós szemináriumon fogalmazott: az 50 főnél kisebb ruházati vállalkozások sorsa kétséges az európai uniós csatlakozást követően.
