Az antropológia a koponyakultusz számtalan változatát ismeri. Egyes csoportok varázserőt tulajdonítottak a csontoknak, mások az ősöknek akartak tisztelegni a koponyák díszítésével.
Julia Gresky, a Német Régészeti Intézet kutatója a közelmúltban kollégáival Göbekli Tepénél talált koponyatöredékeket elemzett. A koponyákon hosszanti, mély bemetszéseket fedeztek fel, sőt, az egyik lelet bal falcsontján lyukakat, illetve vörös okkerből származó nyomokat is azonosítottak.
Gresky csapatával különböző mikroszkópos technikákat használt a maradványok elemzéséhez.
Új tanulmányukban a szakértők azt írják, kizárható, hogy a sérülések természetes módon alakultak volna ki.
A kutatók úgy vélik, a bemetszések forrása skalpolás lehet, igaz, a kisebb sérülések hústalanításra utalnak. Utóbbi egyfajta temetkezési eljárás, mely során az elhantolás előtt a holttestről természetes vagy mesterséges módon eltávolítják a húst és a szerveket.
Greskyék szerint az általuk vizsgált koponyák vagy erre a szokásra, vagy a legyőzött ellenségek megszégyenítésére utalnak. Az mindenesetre biztos, hogy a csontok az eddigi első olyan leletek, melyek arról árulkodnak, hogy miként is kezelték a halottakat Göbekli Tepénél.
A Törökországban fekvő újkőkori lelőhelyen az emberiség legkorábbi ismert körtemplomai találhatóak. A korábbi kutatások alapján a komplexum nagyjából 12 ezer éves.
