Tech

Az igazi háborús kémek pulcsikkal üzentek

"Egy fordított, egy sima: kém ül ott, vagy nagymama?" Néha nem is volt olyan könnyű eldönteni a kérdést.

A hírszerzésben sokszor nem is a vágyott információ megszerzése a nehéz, hanem annak biztonságos, követhetetlen és lehallgathatatlan továbbítása. Kevesen gondolnánk mint információhordozó eszköz mindannyiunk születésnapi rémére, a nagyi kézzel kötött pulóverére? Pedig csak képzeljük el azt a helyzetet, amikor a derék, háztartásban és gyereknevelésben megőszült nagymama üldögél az ablakban, kezében kötőtűvel, s az első világháborús vonatforgalmat nézi egy fontos vasútvonal mellett. Ahány vonat, annyi elrontott szem. A pulóvert aztán életét kockáztatva átadja egy katonának.

Az összekötőhöz pedig az értékes (és meleg) adathordozót a saját felderítési osztályára szállítja önnön felsőtestén. Ez bizony egy megtörtént belgiumi eset.

Illusztráció Fotó: AFP

Ha valaki a saját gyermekkorából nem (vidékiek és gangos házban lakók előnyben!), de legkésőbb a Miss Marple-sorozatból már mindenképp megtanulja, hogy a nagyik, az idős hölgyek mindent látnak és mindenre emlékeznek. Tényleg mindenre. Ezt a hírszerzés világában már nagyon régen ismert és ki is használt tudás. Néha Mata Harinál hasznosabb Kozsbelák néni a harmadikról.

Az információ elrejtése pedig ma is hasonló elvet, a szteganográfiát követi: a láthatóba elrejteni a láthatatlant. Ami manapság az állandóan előkerülő “kép a képben” titkos üzenet, az volt régen többek között a kötött sál pulóver, hímzett abrosz vay egy horgolt rongyszőnyeg.

Párizs, 1940 Fotó: Harlingue/Roger-Viollet/AFP

Igaz, könnyű átesni a tüzérló túloldalára is: a brit Pearson’s Magazine 1918-as híradása szerint egyes elszánt németek egész üzenet-szvettereket kötöttek: ez azért erős túlzásnak bizonyult. Pedig a brit magazin kifejezetten plasztikusan írta le, miképp bontják fel a kötést a buzgó német elhárítótisztek és fedezik fel a fonálra elhelyezett csomókat, melyek a megfelelően elhelyezett ábécé mellé helyezve rögvest feltárták titkos üzenetüket.

Kód és kötés jó viszonyban

Valóban, a Morse-kód megalkotásával és elterjedésével aránylag gyorsan kiderült, hogy a könnyen olvasható kód és a kötés bizony igencsak jó barátok.

Az amerikai polgárháborúban, az első világháborúban a zoknikat, sálakat, símaszkot kötögető katona és hátországbeli civil teljesen megszokott látványnak számított, így gyanút sem keltett sem a személye, sem a kötöttáru.

Sérült amerikai katonák kötögetnek az első világháború alatt Fotó: US National Arcives

A megfelelő szemek alkalmazásával könnyen olvasható a pont és a vonás, ha tudjuk, hol kell keresni. A brit titkosszolgálat nem véletlenül tiltatta be a az első világégés alatt a kötésmintákat otthon és előszeretettel alkalmazta ugyanakkor a kötést saját felderítő-hírszerző akciói során.

Ma már vehetünk kódolt sálat

Sajnálatos módon a valóságban a kötögetés és horgolás sokkal inkább álcázásként volt használatos, mint üzenetküldésre. A második világháború során a belgiumi ellenállás kifejezetten épített a békésen kötögető és a német logisztikát, csapatmozgásokat megfigyelő idős hölgyek beszervezésére.

Ma már azonban nem kell hírszerzőnek lenni ahhoz, hogy saját, titkos kóddal “felspécizett” sálunkkal közlekedjünk a januári hidegben. Egy kis internetes vadászat és a kódok tucatjai jönnek velünk szemben, a kötésmintákba ágyazva. Ez teszi kötött ruhadarabot szó szerint egyedivé.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik