A Homoktövis Általános Iskola és Babits Mihály Gimnázium diákjai ott vannak a robotprogramozás elitjében, pedig a csapattagok többségének még személyi igazolványa sincs. Április végén több mint tizenötezer fiatal utazott az amerikai St. Louisba, hogy részt vegyen a világ egyik legnagyobb tudományos versenyén, a FIRST Championship nevet viselő eseményen: ott volt a féltucat magyar diák is.
A hatos alkotta team bejutott a világ 108 legjobbja közé, a döntőben pedig a harmadik helyet szerezte meg. A TövisCsapat tagjai a Homoktövisben kezdték az iskolát, de hárman már a Babitsba járnak nyolcosztályos gimnáziumba. Most már mind robotot építenek és programoznak, alkalmazást fejlesztenek.
Amikor meglátogattuk őket, Tomi azonnal elmagyarázta, mivel érdemelték ki a sikert: a robot dizájnjának a mechanikai alrészével szerezték meg a harmadik helyet.
Van egy megadott pálya, amit még az év elején megkaptunk, erre kell megépítenünk a robotot, ehhez kell programokat írni
– mesélte Tomi.
A feladatok között szerepelt például, hogy a robotnak legógekkót kellett feltennie egy legófalra, aztán méhecskét is kellett elhelyeznie egy méhkaptáron. A legórobot nem távirányítással működik, hanem előre beprogramozzák, bluetooth-szal küldik el rá a programot a számítógépről.
Luca elmondása szerint fél-háromnegyed évig tartott a robot megalkotása. A munkához nagy segítséget nyújtottak az előző években összeállított szerkezetek, hiszen a fiatal programozók nem először indultak hasonló versenyen.
2014-ben alakult meg a csapat, akkor készült el az első robot
– mondta Ádám.
Akkor „csak” a budapesti regionális fordulót követő állomásig jutottak. A csapat persze minden évben változik, a feladatokat újra és újra szétosztják.
Én főleg a kutatás és prezentáció részével foglalkoztam, de belekontárkodtam a robotba is
– újságolta Luca.
Bálint elsősorban a robot programozásában és építésében segédkezett, Ádám fő profilja – Lucához hasonlóan – a kutatás és prezentáció volt. Tőle megtudtuk azt is, hogy a verseny témája az idén az „állati segítők, segítő állatok” volt.
A TövisCsapatnak is találnia kellett egy problémát, a választás a háziállatok túlsúlyára esett. Ennek megoldására fejlesztettek egy alkalmazást, aminek lényege, hogy regisztrálni kell a házi kedvencet, majd az ideális testsúly megadása után az állat súlyát folyamatosan követik, és ha kedvencünk veszített tömegéből, az applikáció díjakkal motiválja a gazdákat, hogy egészségesebben táplálja állatait.
Ádám egyébként részt vett még a robot építésében és kicsit a programozásba is besegített. Dani fő területe is a kutatás és prezentáció volt, de közreműködött a robot két karjának megépítésében is. Bogi a kutatás és prezentáció területének egyik felelőse volt, de ő sem maradhatott ki teljesen a robot építéséből.
Tominak nagy szerepe volt a robot építésében, programozásában, dokumentációjában, ő és Bálint indítják a robotot minden versenyen. Ők ketten a csapat legrégebbi tagjai, már három éve tartoznak a TövisCsapathoz, így ők a legtapasztaltabbak.
Folyamatosan tanultam a programozást, nem mondom azt, hogy beleöltem több órát, mert tök jó volt csinálni
– jegyezte meg Tomi.
Hozzátette, hogy fontosak a csapat életében a mentorok, akik hátulról terelgetik őket, segítenek, amikor elakadnak valamiben. Ők persze soha nem megoldásokkal segítik a diákokat, mindig csak rávezetik a tanulókat a helyes útra.
A hatalmas amerikai siker után nem állt meg az élet, a diákok elmondása szerint már a verseny után, a pizzériában elkezdtek ötletelni a jövő évi újításokon. A tervezett innovációk azonban egyelőre még szakmai titkok.
A diákok kiemelték, hogy a verseny alapgondolata az: a felfedezés öröme fontosabb annál, hogy ki nyer.
Pont nem az a lényeg, hogy nyerjünk, hanem hogy fejlődjünk, tanuljunk és barátkozzunk
– jelentette ki Luca, mire Tomi hozzátette, hogy
de azért nyerni is nagyon jó.
A versenyen a TövisCsapat versenyzői voltak a legfiatalabb indulók, Ádám szerint még a zsűri is szóvá tette, milyen furcsa, hogy a srácok ellen ellenére kijutottak Amerikába.
Arra a felvetésre, mit gondolnak arról, hogy mindjárt jönnek a robotok és elveszik az emberek munkáját, azzal válaszoltak: valószínűtlen, hogy így legyen. Tomi szerint legalább 70 évet kell még arra várni, hogy ez bekövetkezhessen.
A TövisCsapat több tagja azt is elmondta, ha adódna rá lehetősége, szívesen kipróbálná magát külföldön is. A jövő évre tervezett robotötleteiket valószínűleg a nyáron valósítják meg, már a jövő évi verseny kutatási témáját is tudják, így ezzel is elkezdhetnek foglalkozni.
Terveik között szerepel egy úgynevezett robotszumó-bajnokság is, ami arról szólna, hogy több robotot építenek, majd összemérik az erejüket: az a lényeg, hogy a robotok kitolják egymást a megépített pályáról, és az veszít, akit kitoltak.
A csapat legtöbbször hétvégente találkozik, hiszen az iskola utáni délutánokon csak néhányan érnek rá, így sokszor hét közben csak ketten-hárman ülnek össze. És hogy reagálnak az iskola tanárai, hogy ilyen tehetséges diákok járnak az intézménybe?
Kezet fognak velünk
– mondta mosolyogva Ádám.
