A számítógép használata a filmiparban már a ’80-as évek elején elkezdődött. Akkor még főleg vektoralapú háttereket készítettek vele, mint például az 1982-es Tron, avagy a komputer lázadása című filmben, vagy CGI (Computer Generated Images) effektek megjelenítésére alkalmazták, amire a Star Trek: A Khan haragja című film a példa. E két film a Walt Disney Studios és a Pixar Animation Studios műhelyeiből került ki, amelyek azóta is jelentős résztvevői a CGI-k piacának. Az 1984-es Az utolsó csillagharcos pedig az első olyan film volt, amelyben végig egy CGI-űrhajó szerepelt.
Komputer által generált képek. A hagyományos filmekben elért sikerek után lassan az animációs filmek világában is megjelentek a számító-gépes trükkök. Az első példa erre talán az 1992-ben megjelent Szépség és a szörnyeteg volt, amit néhány évvel később egy másik, komputerek segítségét is igénybe vevő Disney-film követett, az Oroszlánkirály.
A számítógépes trükkök használata a ’90-es években már mindennapivá vált. Először a Terminátor 2-ben nézhettük meg döbbenettel és csodálattal, ahogy a gonosz kiborg folyékonnyá válva ölt új alakot, majd pedig a Jurassic Park élethű dinoszauruszai rémisztgettek. 1995-re elkészült az első, teljes hosszúságában kizárólag komputeres technikával készült mesefilm, a Disney és Pixar által közösen jegyzett Toy Story, amelynek főszereplői játékok voltak.
A film közönségsikerén és hatalmas bevételein felbuzdulva újabb Disney produkció következett, az Egy bogár élete, amelyre ugyanabban az évben egy másik stúdió, a Dreamworks válaszolt egy igen hasonló témájú CGI mesefilmmel, a Z, a hangyával. Mindeközben a hagyományos filmek világában is egyre szaporodtak a komputeres effektek, a 11 Oscar-díjjal jutalmazott Titanic speciális effektusai többnyire nagy teljesítményű számítástechnikai alkalmazásokkal készültek. A komputerek alkalmazása az 1999-es Mátrixban pedig már több mint egyértelmű. Abban az évben jelent meg az első „virtuális főszereplő” a mozivilágban, a teljes filmet „végigjátszó”, kizárólag számítógéppel készült Jar-Jar Binks a Csillagok Háborúja: Baljós árnyakban.
Azóta sorozatban jelennek meg a CGI-vel vegyes vagy kizárólag azzal készült mesefilmek, effektek, szereplők. Ezek közül talán az egyik legjelentősebb a Final Fantasy – A harc szelleme, egy végig CGI technikával készült háromdimenziós animációs film, amely arra tett sikeres kísérletet, hogy a szereplőket, ruhákat, apró részleteket minél valósághűbben ábrázolja. Ebben a filmben a komputer által generált karaktereket valódi színészekről mintázták, méghozzá rendkívül élethűen, felismerhetően. A film az azonos című, immár tíz folytatást megért, hatalmas bevételeket hozott videójáték nyomán készült. A Hawaiin munkálkodó Square Ltd. négyévi munkáját dicséri az alkotás, készítése idején a számítógépeknek minden egyes filmkocka megrajzolása és elmentése fél óráig tartott. Nem csoda, hiszen minden részletet aprólékosan kidolgoztak, az élethű ábrázolás érdekében a karakterek bőrét, bőrének pórusait, a szeplőket és a hajszálakat is realisztikusan jelenítették meg.
Idővel újabb filmgyártók is megje-lentek saját CGI meséjükkel: a 20th Century Fox első próbálkozása, a 2002-ben bemutatott Jégkorszak is hatalmas sikert aratott. A 2001-es DreamWorks-féle Shrek pedig hazavihette a legjobb animációs filmnek járó Oscar díjat, amelyre a hasonló technikával készült Szörny Rt.-t is jelölték.
A Pixar műhelyéből pedig már megérkezett a legújabb sikerfilm, a Némó nyomában című komputeranimációs mese, amely egy bohóchal kalandjait meséli el a tenger és az akvárium mélyén. A film munkálatai 2000 januárjában kezdődtek, a Pixar Animation Studios vadonatúj, modern részlegében, Kaliforniában. Olyan előkészületek után, mint a tengeri élet tanulmányozása, tengeri merülések Monterey és Hawaii közelében és az akváriumok lakóinak megfigyelése. A filmnek már videojáték változata is megjelent.
Hogyan készül a komputeranimációs film? Minden film esetében az első az ötlet megszületése. Az ötletet ezután „el kell adni”, és ha van, aki lát benne fantáziát, kiválasztják a gyártót, a rendezőt, a gyártásban részt vállaló különböző cégeket, esetleg a szereplőket, szinkronszínészeket, és elkezdődik a munka. A történet vázlatos megírása után elkészül a storyboard, ez képregényszerű formában a leendő film legfontosabb jeleneteit, beállításait, képkivágásait mutatja be, a történet fontosabb eseményeit felsorakoztatva. Az elkészült forgatókönyvet megkapják a hangalámondásért felelős színészek, és különböző változatokban felmondják az egyes mondatokat, amelyekből a legjobban sikerülteket elevenítik majd meg a képernyőn.
A művészeti részleg is munkához lát: a tervezők megrajzolják a karaktereket, tárgyakat, háttereket, és megtervezik a felületeket, színeket, fényeket, vagyis magát a látványt. Ezeknek a rajzoknak az alapján készül el a szereplők háromdimenziós modellje a számítógépben. Az alakokat egy 3D-s drótváz alkotja, amelyre különböző alakzatok – síkfelületek, adott mintázat – kerülnek, amelyek apró részletei a különböző színárnyalatok, textúra, fényvisszaverés eltérései által végül valódi háromdimenziós alakként jelennek meg. A szereplők számítógépes modelljeinek egyes részei meghatározott csuklópontok, sarkok, amelyek segítségével a figurákat később életre keltik, mozgatják.
A Toy Story főszereplő játékának, Woody-nak csupán az arcán száz ilyen kiemelt pont gondoskodott a minél élethűbb arcmozgásokról. A szereplők után ugyanígy elkészülnek a hátterek, a színhelyek, bútorok, házak modelljei.
Ezután indul a „felvétel”, a virtuális szereplők bekerülnek a virtuális színhelyekre, „eljátsszák” a jeleneteket, és egy virtuális kamera „kvázi” kiszámolja, hogy az adott szögből nézve mindez hogyan látszik. A jelenetekből több verzió is készül, amelyekből végül megszerkesztik a filmet. A jelenetek eljátszása valójában egy szoftver munkája, amely a beletáplált koreográfia, mozgások, mimika alapján, afféle virtuális bábokként mozgatja a karaktereket.
Egy következő folyamatban kerülnek a képre a fények, árnyékok és tükröződések egy másik szoftver segítségével, majd végül az összes mindeddig betáplált információ alapján „renderelik” a filmet, vagyis hatalmas szuperkomputerek kiszámolják a végeredményt, és elkészítik azt, amit a moziban látni fogunk. Egyes filmkockák renderelése órákat, sőt napokat vehet igénybe, a részletek bonyolultságától függően. Végül a képhez illesztik a hangokat és a zenét, majd az egészet filmre másolják, vagy más vetítésre alkalmas adathordozóra mentik.
A CGI-biznisz nagy nevei. Először George Lucas és cége, az Industrial Light & Magic kezdett CGI effektek előállításával foglalkozni. Az ILM olyan filmsikerek effektjeit gyártotta, mint a Men in Black, a Star Wars, a Jurassic Park, a Twister vagy a Viharzóna.
A számítástechnika filmkészítés-béli felhasználásában Lucast James Cameron, a Terminátor 2 rendezője és cége, a Digital Domain követte. Utóbbi cég sikerei közé tartozik az Ötödik elem, A mélység titka, az Armageddon, a Titanic és az X-Men is.
A számítógépes segítséggel készült mesefilmeket elsőként megjelentető Walt Disney Studios (az Oroszlán-király, Szépség és a szörnyeteg készítője) eleinte nem vett igénybe külön céget a speciális effektekhez. Ma már azonban jellemzően gyártóként és disztribútorként van jelen a komputeranimációs mesék készítése terén, a Pixar Animation Studios-szal karöltve, amely a Toy Story 1-2 sikere után sorozatban készíti a hasonló filmeket; nevéhez fűződik a Szörny Rt., az Egy bogár élete és a Némó nyomában is.
A nagy filmgyártók sorra jelentek meg saját effektkészítő cégeikkel, a Titan AE és a Jégkorszak révén sikert arató Blue Sky Studios például a 20th Century Fox vállalata. A DreamWorks a PDI-re (Pacific Data Images) tette rá a kezét, amely a Mission Impossible II effektjei mellett az Oscar-díjas Shrek alkotója. A komoly filmgyártásra berendezkedett területeken, így Ázsiában is komoly cégek jelennek meg az effektkészítés terén. A Final Fantasyt megalkotó japán Square Co. Ltd. a film mellett az ezt megihlető videojátékok gyártója is. Ázsia másik igen jelentős látványeffekt cége a hongkongi Centro Digital, amely a Shaolin foci című vígjátékkal elnyerte a Hong Kong Film Awards tavalyi, effektekért járó díját.
Digitális látványeffektusok terén sokéves sikeres múltra tekint vissza a Centro Digital: nevéhez fűződik több, fantáziavilágot megelevenítő, kungfu-hősökkel teli hongkongi filmsiker CGI munkája, amelyek közül talán a leglátványosabb a Stormriders. A Centro Digital munkái közül sokat itthon is láthattunk, például Jackie Chan Első csapás című filmjét, vagy a videón megjelent A végzet kardja (A Man Called Hero) címűt, illetve a nemrég bemutatott A Zu legendája fantasy-kalandfilmet. Igazán széles körben elismert sikert immár Ázsián kívül is a Centro Digitalnak talán legújabb munkája hozhat: a Quentin Tarantino által rendezett Kill Bill.
Mit rejt a jövő? A számítástechnika fejlődésének következ-ményei a filmgyártás terén is beláthatatlanok. Ma még a legnagyobb stúdiókban dolgozó legújabb, legerősebb kompu-tereken készülnek az effektek, de egy nap talán mindez megjelenik az otthoni felhasználók gépén is. Csak bemegyünk a boltba, levesszük a polcról a filmkészítő szoftvert, kiválasztjuk a menüből a helyszínt, az erőszakos részek arányát, az alaps-zituációt (mondjuk egy nagyra nőtt őshüllő egy világvárosra támad, ahol a helyi buszsofőr éppen románcot sző egy titkos ügynök pincérnővel), letöltünk a szereplők közé az internetről egy 5 dolláros Bruce Willis plug-int, és megnyomjuk a „Start” gombot. Ezzel már kész is az esti film, amivel csak egy baj van: előre tudjuk a végét.
Érsek Teodóra
