Az Iszlám Állam sorozatos támadásai és a muszlimokkal szembeni őrület közepén időnként hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy alig 20 éve még valódi vallásháború volt Európában, protestánsok és katolikusok robbantották fel és ölték meg egymást. Főleg akkor nehéz erre emlékezni, amikor ezeknek a szektariánus indulatoktól fűtött terrorcsoportoknak a vezetői mára a béke képviselői lettek.
Martin McGuinness Észak-Írország helyettes első minisztere volt, a Sinn Fein (magyarul kb. Egymagunk) egyik vezetője, az IRA (Ír Republikánus Hadsereg) egyik régi katonája, és az észak-ír békefolyamat egyik legfontosabb szereplője. 66 éves volt, rövid szívbetegség után halt meg.
Azt viszont még megérte, hogy a korábban nem csak marginalizált, de az Észak-Ír állam létét el sem ismerő Sinn Fein március elején majdnem többséget szerzett a parlamentben. Ezzel sikerült elérni azt a történelem során viszonylag ritka állapotot, amikor egy kis terrorcsoport megnyer egy hosszú évtizedekig tartó háborút egy világhatalommal szemben.
Írország, Nagy-Britannia egyik legkorábbi gyarmata a XX. század elején, hosszú függetlenségi háború után levált a brit birodalomról. Ez önmagában különleges eredmény, hiszen ekkoriban Nagy-Britannia még tényleg nagyhatalom volt. Mindent azonban nem sikerült elérni, amit szerettek volna. A Sinn Fein mantrája úgy szólt, hogy
Ebből végül 26 megyét sikerült megszerezni, a maradék hat Észak-Írországként Nagy-Britannia része maradt. A Sinn Fein és az észak-ír ellenállók jó része nemcsak Észak-Írország, de a független ír köztársaság létezését sem ismerte el. Így viszont elég nehéz volt küzdeni azért, hogy az északi protestáns többség ne nyomja el brutálisan az északi katolikus kisebséget.
A Dublinból, délről vezetett IRA például egyszerűen nem volt hajlandó felfegyverezni azokat az északi katolikusokat, akik rendet szerettek volna tenni Ulsterben. Vagy más értelmezés szerint fegyveres felkelést szerettek volna szervezni a brit kormány ellen.
És itt jött a képbe Martin McGuinness. McGuinness egy darabig a Provisional IRA kabinetfőnöke volt, ami talán a legfontosabb poszt bármilyen szervezetben. A nála sokkal tévékompatibilisebb volt kocsmatulajdonossal, Gerry Adams-szel vették át a hatalmat a Sinn Fein felett. Adams és McGuinnes nagy ötlete a nyolcvanas években az volt, hogy fel kell adni azt a tévképzetet, hogy az észak-ír és az ír állammal nem lehet politikailag együttműködni.
Az Armalite pedig nem egy sör, hanem egy amerikai géppuska (-pisztoly, -karabély, -fegyver, ilyesmi) volt. Az IRA elég jó lett a városi gerillaharcban, és a nyolcvanas évek elején az éhséglázadások megmutatták, hogy az ír függetlenségért harcolók képesek gyilkosság nélkül, sőt, a saját haláluk által eredményeket elérni a britekkel szemben. A politikai képviseleet legalább olyan fontos kitétele lett a függetlenségi harcnak, mint a városi terrorizmus.
Pedig az IRA tényleg iszonyú sikeres volt terrorizmusban. McGuinness két dolgot értett meg:
- Terrort csinálni nem Észak-Írországban, hanem London szívében kell csinálni, mert egyedül ott képesek felhívni a britek figyelmét a saját harcukra.
- És hogy Nagy-Britannia legfontosabb fegyvere a BBC. Ezért McGuinnissék arra törekedtek, hogy a lehető legkevesebb civil áldozatot követeljék a terrortámadásaik. Mondjuk egy terrorszervezetről beszélünk, így még mindig körülbelül 1800 ember életéért felelős az IRA, de ez egyébként egy évtizedekig tartó háborúban nem kiemelkedő szám.
A kilencvenes évekre McGuinnessék már hajlandóak lettek volna letenni a fegyvert, de meg kellet várniuk, hogy a Blair-kormány leváltsa a korábbi tory vezetést. Ez egyébként parádés időzítés, mert a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után egészen más lett a nyugati hatalmak hozzáállása a fegyveres terrorizmussal szemben.
Az 1998-as nagypénteki egyezmény mindent megváltoztatott, de még így is kilenc évet kellett arra várni, hogy az IRA 2007-ben végre leszereljen.
McGuinnes a kétezres évek végén lett Észak-Írország helyettes első minisztere. A hatalmat az ulsteri unionisták vezetőjével, McGuinness politikai ősellenségével, Ian Paisley-vel együtt gyakorolták. Mindenki azt várta volna, hogy két ember, akinek annyira különböző a politikai ideológiája, hogy a csoportjaik évtizedekig gyilkolták egymást, nem fog tudni együtt dolgozni. Végül nem így lett. Paisley és McGuinness nemcsak jó kollégák, de jó barátok is lettek, előbbi kicsit korábban halt meg, McGuinness a könnyeivel küzdött, amikor arról beszélt, mikor találkoztak toljára. A két kőkemény politikai ellenfelet Chuckle Brothers-nek, vihogó testvéreknek kezdték el csúfolni, de csúfnév helyett ez inkább azt kezdte el megmutatni, hogy
Ezt mutatta meg az a nagyon híres kép is, amely Erzsébet királynő gyémántjubileumán készült. A királynő a trónra lépés hatvanadik évfordulóján körutat tett Nagy-Britanniában, és Belfastban találkozott Martin McGuinness-szel, akivel kezet is fogtak. Ez hatalmas eredmény volt, miután McGuinness közvetlenül felelős lehet azért, hogy Lord Mountbattent, India utolsó alkirályát, a királynő unokatestvérét felrobbantotta az IRA.
McGuinness egészen 2017 elejéig része volt az észak-ír politikának. Az unionistákkal azért esett szét az év elején a Sinn Fein koalíciója, mert McGuinness kénytelen volt lemondani, miután az első miniszter úgy nyilatkozott egy megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos botrányról, hogy nem konzultált vele.
Ezután erősödött csak meg igazán a Sinn Fein a választásokon, bár kormányt még mindig nem tudtak alakítani.
