“Az Országgyűlés fejet hajt” Civitas Fortissima lakói előtt

Az első világháborús fegyverletétel után a frissen hatalomra jutó Károlyi-kormány úgy látta jónak, ha mindenben teljesíti a győztes antant követeléseit. Megtiltotta a fegyveres ellenállást, leszerelte a haderőt, visszavonult a kijelölt demarkációs vonalak mögé. Politikusaink abban bíztak, hogy ez a magatartás hazánk előnyére válik a leendő béketárgyalásokon. Nem tudhatták, hogy Magyarország nem ülhet majd tárgyalóasztalhoz.

A szomszédos országok viszont úgy gondolták, hogy az az övék, amit megszereznek. Így fittyet hányva a nagyhatalmak rendelkezéseire, akkora területet igyekeztek elfoglalni, amekkorát csak tudtak.

Balassagyarmat lakói pedig úgy gondolták, hogy nekik mondhat bárki, amit csak akar, ők nem hajlandók eltűrni a megszállást, és ha kell, egyedül is szembeszállnak a cseh katonasággal. Ebből bontakozott ki a “balassagyarmati felkelés”, amikor városi tisztviselők, vasutasok, diákok, katonák, civil polgárok mondjuk ki bátran: elverték a cseheket. Balassagyarmat Magyarországé maradt, és kiérdemelte a Civitas Fortissima, azaz a Legbátrabb Város címet.

Csehszlovákiához csatolták

Az antant 1918. december 23-án a Duna és az Ipoly vonalán jelölte ki az újabb demarkációs vonalat a frissen létrejött Csehszlovákia számára. Edvard Benes külügyminiszter is kijelölt magának egy határt, ami Aszód, Miskolc Gyöngyös vidékét is a csehszlovák állam területévé tette volna.

Katonái több helyen is átlépték az Ipolyt, 1919, január 15-én bevonultak Balassagyarmatra. A csehek szeme előtt főleg az értékes vasútvonal, és a széntelepek megszerzése lebegett. A város vezetői már korábban éles vitát folytattak arról, hogy ellenálljanak-e, vagy bízzanak a kormány sikerében, amely jegyzékben ítélte el a jogsértés, és a cseh erők visszavonását követelte.

Utóbbi álláspont győzött, a városban lévő nemzetőr alakulatokat a csehek lefegyverezték, az itt állomásozó magyar csapatok elmentek.

Hamar kiderült, hogy északi szomszédunknak esze ágában sincs távozni, az újonnan megszállt területeket is államuk szerves részének tekinti: teketóriázás nélkül kimondták Balassagyarmat “önkéntes” csatlakozását Csehszlovákiához. Megszállták a távíró- és vasútállomásokat, a postát, cseh körözvényeket adtak ki, kitiltották a magyar újságokat.

Aztán bevezették közigazgatásukat is, az “Ipolyon túli területek” élére január 25-én zsupánt állítottak Bazovszky Lajos korábbi losonci ügyvéd személyében. A rend és a vasúti forgalom biztosítása érdekében a zsupán katonai közigazgatást vezetett be, kényszerrel, testi fenyítéssel állíttatta munkába a vonakodó magyar vasutasokat.

Vasutasok, civilek, katonák

Sok volt ez a lakosságnak. Balassagyarmaton sok megyei és állami hivatalnok élt akkoriban, az ő aggodalmaikat csak tetézték az északról érkező hírek, amelyek szerint a közalkalmazottakat a csehek rövid úton lecserélik és kiutasítják. Nem csoda, hogy az ellenállás gondolata is köreikben érett elhatározássá.

Január 27-én heves szónoklatokkal tarkított gyűlés zajlott a vármegyeházán, ahol szinte valamennyi társadalmi réteg képviseltette magát. A végén pedig Pongrácz György vármegyei főjegyző és Schuch István mozdonyvezető kézszorítása megpecsételte: bármit is hozzon a jövő, a város lakói nem teszik le az esküt a csehszlovák államra, szembeszállnak a megszállókkal.

Propagandára nem volt szükség, az emberek alig várták, hogy elővegyék addig rejtegetett fegyvereiket. Rákóczi István kormánybiztos küldöttséget menesztett a Magyarnádorban állomásozó magyar katonasághoz – Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond százados sietett Balassagyarmat segítségére.

1919. január 29-én, hajnali négy órakor Bajatz és Vizy katonái vasutasokkal kiegészülve megtámadták a balassagyarmati laktanyát, a polgárok pedig utcai harcokat kezdtek. Délután fél kettőig ropogtak a puskák, mire a csehek parancsnokuk, Augustin Lauka halála után visszavonultak. Futótűzként terjedt: Balassagyarmat felszabadult!

Civitas Fortissima

A hírre támadásba lendült a Drégelypalánkon Pálmay Jenő parancsnoksága alatt állomásozó egység, de tüzet nyitottak a csehekre a Salgótarjánt biztosító 40. hadosztály katonái is. Újra magyar fennhatóság alá került az Ipoly teljes bal partja, a csehek pedig nem keltek át többet a folyón, feladták a borsodi szénmedence megszerzéséről szőtt álmaikat is.

Később Balassagyarmatot a legbátrabb város néven kezdték emlegetni, az Országgyűlés 2005-ben törvényben emlékezett meg a lakosság hősies helytállásáról:

Az Országgyűlés fejet hajt Balassagyarmat lakóinak és védőinek az 1919-es támadás idején a város hősies védelmében tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja:

1. § Az Országgyűlés Balassagyarmat védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja.

2. § Az Országgyűlés Balassagyarmat városnak a „Legbátrabb Város” („Civitas Fortissima”) címet adományozza.

3. § Balassagyarmat város címere a „Civitas Fortissima” jelszóval egészül ki.

(Kiemelt kép: egy kiállított géppuska a balassagyarmati Civitas Fortissima Múzeumban. Fotó: MTI/Komka Péter)