Menekültezés ezerrel
A Kreml olvasatában az Amerikai Egyesült Államok felelős a szíriai konfliktusért, melynek politikai establishmentje, titkosszolgálatai és médiája együttesen szították a szír polgárháborút, céljuk pedig Bassár al-Aszad megdöntése volt, ezt pedig volt és jövőbeni amerikai tisztviselők kontextusból kiemelt és félrefordított „idézeteivel” is próbálják bemutatni a közönségüknek. A propagandisták igyekeznek alátámasztani, hogy Aszad komoly támogatást élvez a szírek körében, az aleppói győzelmet Aszad hatalmas sikerének állítják be, az esetleges vereségeket pedig elintézik annyival, hogy az aktuális ellenfelet az amerikaiak támogatják. Az oroszbarát oldalak mindent megtesznek azért, hogy a Nyugatot hibáztassák a konfliktusért a Nyugat „kedvenc mérsékeltei” által elkövetett cselekményeken keresztül, beleértve a civilek ellen elkövetett atrocitásokat is, melyek azért kaphatnak kiemelt szerepet, hogy eltereljék a figyelmet a szír-orosz koalíció civil áldozatairól. Az oroszbarát médiának arra is van magyarázata, hogy miért nem működik együtt az Egyesült Államok Oroszországgal Aleppo visszafoglalásában: mert az általuk „támogatott” felkelők munkáját az Egyesült Államok-vezette koalícióból számos katonai szakértő segíti, ezt pedig nem akarták, hogy kiszivárogjon.
A nyugati terrorcselekményeket természetesen az Európába érkező migránsok nagy számával magyarázzák a magyarországi Kreml-barát webportálok. Az nem kérdés, hogy a Szíriában 2011 óta tartó polgárháborúnak komoly szerepe van az Európába tartó migrációs hullám felerősödésében és a menedékkérők között bejutattak Európába terroristákat is, csakhogy ebben az oroszok szíriai beavatkozásának jelentős szerepe van. A Kreml szócsöveinek feladata az, hogy a kérdésben minden felelősséget a Nyugatra hárítsanak azt az érzést keltve, hogy az Egyesült Államok, az EU és szövetségeseik a saját vesztüket okozzák.
Aszad és az oroszok után csak romok maradtak Aleppóban
Az oroszok propagandagépezete azonban említést sem tesz az orosz-szír-iráni szövetség által elkövetett tettekről. Az ENSZ vizsgálata 2016-ban megállapította, hogy a szír kormány legalább két alkalommal klórgázt vetett be a saját lakossága ellen. Aleppo orosz bombázása során egy hónap alatt 440 civil vesztette életét. Az adatok alapján Oroszország 2015. szeptemberi beavatkozása óta több mint 15 ezer légi támadást hajtott végre Szíriában, melyek 3900-nál is több civil halálával jártak (szemben az Amerika-vezette koalíció által okozott 877 halálesettel 2014. júniusa óta), ráadásul újabb 800 ezer szírt késztettek menekülésre, az Európai Unió területén pedig az orosz bombázások kezdete után megduplázódott a beadott menedékkérelmek száma. Míg Európába eddig félmillió szír menekült érkezett, a sikeres orosz beavatkozás önmagában menekült-hullámot generált közel 800 ezer új, potenciálisan Európában landoló, menekültet eredményezve.
Nem a démonizált Nyugat, hanem elsősorban Aszad és szövetségeseinek módszerei tehetők nagy mértékben felelőssé Szíria destabilizációjáért, az orosz légierő és a haditengerészet bombázásai okolhatók azért, hogy Aleppo mára romhalmaz lett, az aleppói győzelem az Aszad rezsimnek nem jelent többet, mint egy lehetőséget a győzelmi propaganda terjesztésére és saját nemzetközi helyzetének javítására. A szír kormányerők és szövetségeseinek módszere csak még több szírt késztet menekülésre, sőt a szíriai helyzet romlása nem csak az Európai Unióra, de a putyini Oroszországra és szövetségeseire is veszélyt jelenthet.
Terrorhelyzet Keleten és Nyugaton
Az ünnepek alatt 12-en haltak meg Berlinben, 39-en pedig Isztambulban terrortámadások miatt. A két eset bizonyítja, hogy mind a nyugati liberális demokráciák, mind a keleti autoriter rendszerek képtelenek védekezni a magányos terroristák ellen, azonban az oroszbarát propagandát terjesztő online portálok csak a Nyugat gyengeségeit láttatják, és csak a Nyugatot okolják a problémákért.
A berlini terrortámadás után a nyugati államok terrorizmus elleni tehetetlenségétől voltak hangosak az oroszbarát propagandaoldalak, kiemelték, hogy az emberek nyugaton magasabb fokú védelmet várnak el kormányaiktól. Külön cikk foglalkozik azzal, hogy a berlini támadót kiutasították Németországból, de a hatóságok nem tudták kitoloncolni, amit úgy állítanak be, mintha a németek tétlenek lettek volna az ügyben. Azt elfelejtik megemlíteni, hogy valójában a tunéziai hatóságok hibájából nem érkezett meg a deportálást lehetővé tévő útlevél Anis Amri nevére.
A Kreml szócsövei dicsőítették az orosz titkosszolgálatok eredményességét 2016-ban; szó sem esett arról, hogy a velük együttműködő török védelmi erők milyen hibákat követtek el a törökországi orosz nagykövet meggyilkolásának napján. Később az orosz titkosszolgálat magyar híroldala, a Hídfő már a szerintük a Nyugat által támogatott „mérsékelt terroristák” és Fethullah Gülen nyakába varrta a gyilkosságot, elhagyva azt az információt, hogy az elkövető török rendőr volt.
Az újévi isztambuli támadásról mélyen hallgat a propagandagépezet, aminek az oka egyrészt az lehet, hogy a Kreml híroldalai szerint egyre inkább Ázsia és Oroszország felé forduló, a szír kérdésben az oroszokkal egyre inkább együttműködő török rezsim a nyugati államokhoz hasonlóan teljesen tehetetlen volt a támadás ellen. Emellett probléma lehet az is, hogy a hírek alapján a merénylő feltehetően üzbég, ami azt jelenti, hogy a törökök a saját határukon sem tudják kiszűrni a terroristákat, ez pedig megdöntené az oroszbarát oldal érvelését, miszerint az európai terrortámadásokért leginkább a szabad mozgást biztosító schengeni övezet tehető felelőssé. Egy volt szovjet tagköztársaságból érkező merénylő pedig az orosz érdekszférák értelmét és biztonságát vonja kétségbe.
(Political Capital)
