Mikor Kovácsék megtudták, hogy jön a harmadik gyerek, és éppen bővítik a lakótelepet ahol laktak, úgy döntöttek, eladják kis lakásukat, felveszik a szocpolt, céges hitelt, és megpróbálnak vásárolni egy egy plusz három félszobást, hogy minden lurkónak legyen majd saját birodalma. Tavasszal ki is nézték a legolcsóbb lakást – negyedik emelet, lift nélkül, a szélén.
Mielőtt előszerződést kötöttek, azt tudakolták leginkább, hogy biztosan elkészül-e még a legkisebb megérkezése előtt új otthonuk. Mert addigra már szerettek volna ott lakni. Mikor kiderült, hogy októberre várják a babát, az építési cég irodavezetője megnyugtatta őket: szeptemberre már az új helyen lehetnek. Aztán jöttek a bonyodalmak.
Leült a lakáspiac
Az első pofont akkor kapták, amikor kiderült a szülők számára, hogy éppen elég nyomott a lakáspiac – a kereslet, és az árak is a mélyben. Hiába árulták a kis lakást, nemigen volt rá jelentkező, vagy ha volt is, nem akart érte annyit fizetni, amennyit Kovácsék szerettek volna. Mivel nem lett vevőjük, nem tudtak előleget fizetni, így vissza kellett mondaniuk az előszerződést.
Egy idő után belátták, hogy muszáj lesz engedniük az árból. Akkor az egyik érdeklődő, aki már korábban is járt náluk, visszajött, és ajánlatot tett. Vagyis vérszemet kapva még egy kicsit alkudott. Belementek. Első pont kipipálva, lakás eladva. Hurrá. A kinézett épülő lakás is megvolt még – befizették az előleget. De miből lesz meg a hiányzó összeg?
Céges hitel? Az nincs!
A kis lakáshoz nulla százalékos céges hitelt kaptak a férj révén, gondolták, ez most is menni fog. És abban reménykedtek, hogy amennyivel kevesebbet kaptak az eladott ingatlanért, az is belefér még a keretbe. Amikor azonban a férj kérte az igénylőlapot, akkor derült ki, hogy már nincs ilyen támogatás náluk. Püff neki. Elkezdték nézegetni a piaci hiteleket, de azokat meg nem merték bevállalni, egy fizetés mellett. Tudták azonban, hogy nem lesz más választásuk.
Ráadásul szeptemberre kiderült, hogy elhúzódik az építkezés. Eljött az október, megszületett a harmadik gyermek, és a lakás még mindig nem volt kész. Viszont ekkor derült ki, hogy a kormány jelentősen megemelte a szocpolt. Meg voltak mentve!
Ügyintézés rohamtempóban
Ahogy hazajöttek a kórházból, rögtön elkezdték intézni a támogatást és hitelt. Azaz, csak kezdték volna, mert eltelt egy kis idő, mire átment a rendszeren az egész. A csecsemőt, meg a másik két gyereket is cipelték magukkal mindenhova – szoptatás az építési cég irodájában, a kocsiban, a bankban.
Pont ez volt az, amitől meg szerették volna kímélni magukat és a bébit. De őt szerencsére egyáltalán nem zavarta a tortúra. Megkapták az emelt szocpolt – minden akadály elhárult.
Költözés karácsonyra? Hát persze!
Ekkor már novemberben jártak, és az építőcég irodájában egyre többet hímezett-hámozott az ügyintéző, amikor azt kérdezték tőle, mikor költözhetnek. Viszont a „Karácsonyra ugye már bent lakhatunk?” kérdésre hatalmas igenlő választ kaptak. Még Mikulás körül is. Megvették aztán a karácsonyfának valót, kitették az új lakás erkélyére, hogy ennyivel is beljebb legyenek.
Utólag mesélték lakótelepi barátaik, hogy lentről nap mint nap nézegették a negyediken a fenyőfát, és találgatták, vajon mikor költöznek Kovácsék. Drukkoltak nekik.
De szomorúan látták, hogy a fenyő kint maradt 24-én, 25-én, 26-án is. Meg a két ünnep között szintén. Aztán szilveszter délutánján eltűnt – estére pedig a bentről kiszűrődő villódzó fényekből tudták a barátok, hogy végre a kis családhoz is eljött a karácsony. 22 éve történt, de minden évben felelevenítik az ünnepek alkalmával ezt a sztorit.
